Cickafark

Latinnév: Achillea millefolium
Családnév: Fészkesvirágzatúak családja

Achillea millefolium

Évelő növény. Gyökértörzséből fejlődő földfeletti szára elérheti a 80 cm-es magasságot. A levelek 2-3-szorosan szárnyasán szeldeltek, nagyszámú szelettel. Júniustól késő őszig virágzik. Az apró virágok félgömb vagy tojásdad alakú fészekvirágzatba tömörülnek, melyek sátorozó virágzatot alkotnak. A nyelves sugárvirágok fehérek, ritkábban rózsaszínűek vagy ibolyáspirosak. A termések apró kaszatok.

Közönséges, mindenfelé megtalálható növényünk, különösen parlagon, füves, napos területeken gyakori.

Nálunk nagyszámú Achillea faj található, több alfajjal és sok hibriddel; egy részük hasonló a közönséges cickafarkkóróhoz. Gyógynövényként az Achillea pannonica Scheele és a A. collina Becker is gyűjthető, mivel - főleg az utóbbi - egyenértékű az A. millefoliummal. A teljes föld feletti részt értékesítik (Achilleae herba, Millefolii herbai) vagy csupán a virágzatokat (Achilleae flos, Millefolii flos).

Az előbbi esetben ajánlatos a virágzó szárak csúcsi részét gyűjteni minél kevesebb elfásodó, alsó szárrésszel, ezekről viszont lefejthetők a szintén felhasználható levelek. A gyűjtést a teljes virágzáskor végzik, mert a virágzás kezdetén még igen alacsony a hatóanyag-tartalom. A virágzatokat verőfényes, meleg napokon, a déli órákban gyűjtik, mert a reggeli és az esti órákban, továbbá borult időben a hatóanyag-tartalom kisebb. Szabad térben árnyékban szárítják, vagy pedig 30-35 °C-on szárítóberendezésekkel.

A száradási arány a földfeletti részek esetében 4:1, amennyiben csak a virágzatokat gyűjtik, 6:1. A földfeletti részek legfontosabb hatóanyagai a proazulének, melyek hő hatására sötétkékszínű azulénekké alakulnak. Ilyen színű a jó minőségű illóolaj (Aetheroleum Millefolii). A növény szárazanyagra számított illóolajhozamának legalább 0,25%-nak kell lennie, ipari méretekben írísz növényből állítják elő. Az illóolaj azuléntartalma elérheti a 30-40%-ot, a legértékesebb, kinemesített fajták esetében a 60%-ot.

A proazulén-tartalom azonos környezetben termő egyedek esetében is változó, egyes példányokból nem mutatható ki. Annak ellenérc, hogy vadon bőségesen terem, termesztése indokolt, mert magas hatóanyag-tartalmú ipari nyersanyag csak nemesítéssel, egyedi kiválogatással nyerhető A cickafarkkóró könnyen termeszthető meleg, szárazabb területeken, tápanyagban szegényebb talajokon is. Közvetlen magvetés esetén a jól előkészített talaj nedvességtartalmától függően már augusztus végén, szeptember első felében juttatjuk a parányi magokat (kaszátokat) a termőföld legfelsőbb rétegeibe, szárazabb területeken, illetve években csak a tél beállta előtt. A hektáronkénti vetőmagszükséglet 3 kg.

Palántaneveléssel történő szaporításnál tavasszal vagy a nyár elején szabadágyba vetik a magokat és a palántákat ősszel ültetik ki a végleges helyükre, ahol a sortávolság 60-70 cm. A második-harmadik évtől kezdve a sűrűbb állományokban alig fejlődnek gyomnövények, kisebb arányú elfüvesedés nem rontja lényegesebben a terméshozamot. Gyakorlatilag nincsenek kórokozói, kártevői. A kiöregedő állományok felszámolásakor a gyökértörzsek, a szétdarabolt tövek szaporítóanyagként használhatók fel, különösen nemesített fajták esetében. A magas proazulén-tartalom öröklődő tulajdonság, a kevés hatóanyagot tartalmazó egyedeket néhány éven keresztül folyamatosan eltávolítják. Az illóolajhozam és annak azulén-tartalma nem arányos, ezért a legcélszerűbb a közepesen magas hatóanyag-tartalmú egyedek kiválogatáson alapuló termesztése. Nem gazdaságos sem a magas illóolajhozamú, de kis azuléntartalmú, sem az alacsony illóolaj-tartalom ellenére sok azulént tartalmazó fajták termesztése.

A hektáronkénti droghozam 4000-6000 kg száraz földfeletti rész, a virágzatok esetében ennek az értéknek csupán 10%-a.

A drogok gyulladáscsökkentő hatásúak. Egyes készítményeinek hámosi-tó, vérzéscsillapító, továbbá antibioti-kus tulajdonságai is igazoltak. A sötétkék színű illóolajat 0,2-1%-os arányban kenőcsökhöz keverve égési sebek és a különböző bőrgyógyászati folyamatok kezelésére alkalmas készítményeket nyerünk, melyeket például a visszeres lábszárfekély terápiájában is használnak. Nagyobb hígításban testápoló szerek gyakori hatóanyaga, ilyenkor éppen csak érzékelhető a kék szín (sárga kenőcsalapanyagok esetében halványzöldes).

A gyógyteát néhány perces főzéssel készítjük, mert a huzamosabb ideig tartó melegítéssel elűznénk az illóolajat. A vizes kivonatok keserű ízűek. A föld feletti részek hatóanyagai közé tartozik egy gyulladáscsökkentő, nagymolekulájú összetett fehérje (glikoproteid) is, továbbá görcsoldó hatású flavonoidok. A drogokból készült gyógyteát a gyomor nyálkahártyájának gyulladásaiban (gastritis), gyomorfekélyben (ulcus ventriculi), a tizenkét-ujjnyi bél (patkóbél, nyombél, duodenum) fekélyében (ulcus duodeni), vastagbélhurutban (colitis) használják. Készítési mód: 10 g szárított virágzatot 300 ml fövő vízzel leforrázunk, 3 percig kis lángon főzzük, félóra múlva szűrjük. Kortyonként fogyasztandó, langyosan, minél gyakrabban (félóránként, óránként). Naponta két ilyen adag fogyasztható. A kezelés huzamosabb ideig, heteken keresztül folytatható.

Forrázatát csecsemők fürösztésére is használják: 1-2 evőkanálnyi, szárított föld feletti részt egy liter fövő vízzel leforráznak, 15-20 perc múlva szűrik és hozzáadják a fürdővízhez. Ekcémás felnőttek esetében 5 evőkanálnyi mennyiséget lehet hasonlóképpen felhasználni. Jó eredményekről számolnak be a száj nyálkahártyáinak gyulladásaiban, fogágybetegségben (paradontosis v. parodontosis), ilyenkor a szájüreget minél gyakrabban öblögetik a vizes kivonattal (készítése megegyezik a gyógyteánál leírt móddal). Hüvelymosás céljára egymagában, vagy körömvirággal (Calendula officinalis) társítva használható.

A cickafarkkóró a természetes azulének kinyerésének legértékesebb hazai, ipari nyersanyaga, helyettesíti a drágább és azulénban szegényebb kamilla (Matricaria recutitd) virágzatait.

Ellenjavallatok, mellékhatások nem ismertek. A gyűjtés során bőrpír (eritema) léphet fel, érzékeny személyek védjék az alkar bőrét a közvetlen napsugaraktól.