Fokhagyma

Latinnév: Allium sativum L.
Családnév: Liliomfélék családja

Allium sativum L.

A friss, ép fokhagymában (Aliit sativi bulbus recens) található fő hatóanyag a kéntartalmú, szagtalan alliin (kb. 1%). Ez az elővegyület a hagymacikkelyek felaprítása, összezúzása során az addig elkülönített alliináz nevű enzim hatására allicinné alakul át. Ez utóbbi fűszeres szagú, bakteriosztatikus hatású, bomlékony anyag, melyből részben a szagtalan ajoén képződik, részben a fokhagymára jellemző szagú, illékony vegyületek. Ennek az illékony frakciónak az összetételében diallildiszulfid (ditiodipropilén) mellett tri- és tetraszulfidok is találhatók.

Az ajoén a vérlemezkék (thrombocyták) működését bénítja. A vérrögök képződését gátolja, a hatás néhány óra hosszat tart. A fokhagyma és egyes készítményei a fibrinolízist fokozzák.

A fokhagyma gátolja a szájüregben és a garatban egyes kórokozó baktériumok fejlődését, e hatásra főként a friss fokhagyma fogyasztása során lehet számítani. Erjedéses bélfertőzésekben is jótékony hatású. A cérnagilisztának nevezett fonalféreg (Oxyuris vermicularis, más néven Enterobius vermicularis) ellen (oxyuriasis) is használták.

Kísérleti körülmények között a vérszérum magas koleszterinszintjét csökkenti. A gyógyászatban a hatás elérésére napi 3 gramm (1-3 cikkely) friss fokhagyma fogyasztását ajánlják, 3-6 hónapig, majd a kúrát egy-két hetes szünet után folytatják. Az érelmeszesedés (arteriosclerosis) megelőzésére, e kórfolyamat lassítására használják. Magas vérnyomásos betegek (hypertensio, hypertonia) kiegészítő kezeléseként is számításba jöhet, ilyenkor társítani szokták fagyönggyel (Viscum album) és galagonyával (Crataegus monogyna), újabban pedig a páfrányfenyő (Ginkgo biloba) levélkivonataival is.

A gyógyszeripari termékek a kiinduló anyag (a nyers fokhagyma) hatásos vegyületeinek általában csak tört részét (kb. 10%-át) tartalmazzák, a készítési módtól függően gyakran csak a hatóanyagok egyikét, másikát. Amennyiben a friss fokhagymát forró alkoholgőzzel kezelik, felfüggesztik az alliináz enzim működését; utána a növényi részeket vízmentesítik (fagyasztásos szárítással), porítják és drazsé vagy zselatintokok formájában forgalmazzák. Ily módon szagtalan készítményt nyernek, mely azonban főleg az eredeti alliint tartalmazza.

Olajos kivonat úgy készíthető, hogy a friss fokhagymát felaprítják és étolajban áztatják, esetleg enyhén melegítik is. Az így nyert macerátumot bélben oldódó zselatinkapszulákban hozzák forgalomba, mely ajoent tartalmaz. Az illékony frakció kinyerésére a feldarabolt vagy péppé zúzott friss fokhagymát előbb egy-két óra hosszat állni hagyják, hogy az alliináz enzim kifejthesse hatását, majd vízgőzdesztillációval elkülönítik az illékony vegyületeket (a hozam kb. 0,1%) és szintén zselatintokokba zárják. Ez a készítmény nem tartalmaz alliint. A fokhagymakivonatok, illetve -frakciók ciklodextrinnel molekuláris kapszulákba zárhatók, az így nyert por alakú készítmény szagtalan, jól tárolható, a hatásos anyagok az emésztőrendszerben felszabadulnak és gyorsan felszívódnak.

A vöröshagyma (Allium cepa L.) is rendelkezik antibakteriális hatással, népiesen gennyes sebek kezelésére használják. Belsőleg adagolva fokozza az emésztőnedvek termelését. A fibrinolízist előmozdító hatás a cikloalliinnek tulajdonítható. A friss hagyma feldarabolása során, enzimek hatására felszabaduló vegyületek közül figyelmet érdemelnek a szulfinsav észterei és a cepaének. Az előbbi csoportba tartoznak a metil-tioszulfinsav propenil észterei és a propil-tioszulfinsav propenil észterei. A cepaének a fokhagyma ajoénjeivel analóg vegyületek, szulfinil-diszulfidok. Kísérleti körülmények között a szulfinsav észterei csökkentik a PAF ("piatelet activating factor") által kiváltott asztmás rohamot, a cepaének pedig gátolják a ciklooxigenáz és lipoxigenáz aktivitását.