Aloe

Latinnév: Aloe arborescens Mill.
Családnév: Liliomfélék családja

Aloe arborescens Mill.

Afrikai eredetű cserepes dísznövény, melyet nálunk lakásokban, üvegházakban, üzletek kirakatában tartanak. Húsos, pozsgás levelei miatt tévesen "kaktusz"-nak is tekintik. Az előzőleg napokon keresztül nem öntözött, idősebb példányokról szedett, majd sötét és hideg helyen (jégszekrényben, de fagypontnál magasabb hőmérsékleten) egy hétig tárolt levelekből háziszert készítenek. A leveleket megmossák, megdarálják, majd vörösborral kivonatot állítanak elő belőlük, melyet mézzel édesítenek.

Különböző idült (krónikus) bántalmakban használják: gyomor- és patkóbélfekélyben (ulcus ventriculi et duodeni), vastagbélgyulladásban (colitis). Egyes országokban ipari úton előállított készítményeket is forgalomba hoznak. Ezeket külsőlegesen, helyileg, a bőrgyógyászatban, injekciók formájában pedig különböző idült kórfolyamatok kezelésében, a szemészetben szivárványhártya-, szaruhártya-, kötőhártya-, valamint szemhéjgyulladásban (iritis, keratitis, conjunctivitis, blepharitis) használják. Az élő növényi részekben kedvezőtlen körülmények között (sötétben, hidegben) karbonsavak és egyéb vegyületek képződhetnek, melyek a szervezet ellenálló és regenerálóképességét fokozhatják. Ezen anyagok gyűjtőneve: biogén stimulátorok.

A nálunk előállított, háziszerként ismert kivonatot kanalas orvosságként használják. Fokozza az étvágyat, javítja a közérzetet. Veszélytelen szer, de ügyelni kell arra, hogy használata ne térítse el a beteget az orvos által előírt kezeléstől.

Kísérleti körülmények között az aloelevelek egyes anyagai sejtosztódást gátló hatással rendelkeznek. Mivel antrakinonokat is tartalmaznak, hosszan tartó használat esetén vagy túl nagy adagok szedésekor hasmenés léphet fel, melyet egy-két napos szünetek beiktatásával, a napi adagok csökkentésével szüntethetünk meg.

A gyógyszertári aloe (a drog neve a növénynemzetségével azonos) más, szintén szárazságkedvelő (xerofil), pozsgás (succulens) meleg égövi fajok leveleinek a vágásfelületén keresztül kicsurgó, majd beszárított nedve. Az adagtól függően enyhe hashajtó (laxans) vagy erélyes hashajtó (purgans) hatású. A hatóanyagok elsősorban aloinok (antracénvázas aglikonok szénszén kötésen keresztül cukrokhoz kapcsolódó glikozidjai) és aloinozidok (az ágiikon és a cukormaradék oxigénatomon keresztül kapcsolódik egymáshoz), de a vízben nem oldódó, gyantaszerű fenolszármazékok is hashajtó hatásúak. A gyógyszertári aloe a vastagbélben fejti ki hatását, mely a napi egyszeri adagolást követően 8-12 óra múlva nyilvánul meg. Rendszeres szedése megszokáshoz vezet és mellékhatásokat válthat ki.

Gyógyszeripari készítményekben hashajtó hatású, valamint görcsoldó növényi részekkel, azok kivonataival társítják.

A különböző összetételű ún. svéd-cseppek egyik gyakori alapterméke, amely a kis adagok miatt melléktüneteket nem okoz. A különböző aloe fajok leveleinek sűrűn folyó, nyálkatartalmú, tartósított présnedvét kocsonyás (gél) állományú vagy különböző egyéb készítmények formájában használják égési sebek, sugárártalmakként fellépő bőrgyógyászati folyamatok kezelésére gyulladáscsökkentő, hámosítást előmozdító, enyhe antibakteriális hatásuk miatt. Gyakran szerepel kozmetikumok összetételében.