Orvosi ziliz

Latinnév: Althaea officinalis L.
Családnév: Mályvafélék családja

Althaea officinalis L.

Évelő növény. Húsos, 10-30 cm hosszú, 2-3 cm vastag gyökerei kívül szürkések vagy szürkésbarnásak. A szár 1,5 (2) m magas, tövén fás, kevéssé elágazó, molyhosan szőrös. A levelek rendszerint 3-5 karéjúak, a középső karéj a legnagyobb, máskor a lemez ép. A levéllemez hossza kb. 10 cm, általában hosszabb, mint széles (különbség e család többi fajaihoz viszonyítva), bársonyosan, molyhosan szőrözött. Júliustól szeptemberig virágzik.

A virágok a felsőbb szárlevelek, illetőleg a murvalevelek hónaljában képződnek, kettős csészével rendelkeznek, 5 sziromlevelük szabad, fehér, halványrózsaszínű vagy lilás, a nagyszámú porzó szála összeforrt. A termés korongszerű, a maradandó csészében jön létre, 12-20 részterméskére esik szét. Már az első évben virágzik. Magvai képződésük évében 25-35%-os arányban csíráznak, ez a százalék a következő években növekszik.

Európában, Ázsiában, Afrika északi részein fordul elő. Nálunk eléggé gyakori folyóvizek menti üledékes, hordalékos területeken, ligetekben, nádasokban, de megtalálható sós, szikes talajokon is.

Termesztése

A vadon előforduló egyedeket gyűjtik. Ahhoz, hogy egyenletesebb, hatóanyagban gazdagabb gyökérdrogot nyerjünk, ajánlatos termeszteni. E célra a folyóvizek mentén található, mélyebben fekvő területek a legalkalmasabbak.

A vetőmagot hegyvidéki tájakon ajánlatos begyűjteni. Termesztésére nyirkos, de jó áteresztőképességű, laza szerkezetű és humuszban gazdag homokos talajokat válasszunk. A talajvíz szintje legalább 2 méternyire legyen a felszíntől.

A legeredményesebb őszi gabona vagy trágyázott kapásnövény után termeszteni. Önmaga után csak 3-4 év elteltével vethető. A talaj előkészítése 25-30 cm-es mélyszántásból és gyomirtásból áll. Ősszel a vetés előtt 10-14 nappal a talaj felületét megelőző 10 cm-es mélységig porhanyítjuk, átboronáljuk, majd a napon a 3 cm-es felületi réteget boronálással ismét fellazítjuk. Tavasszal vetés esetében boronálás után gondoskodunk a felületi réteg simításáról és hengerezünk.

Megfelelő méretű, húsos gyökerek fejlesztéséhez sok nitrogént és káliumot igényel. A legjobb eredmények az istálló- és műtrágya együttes alkalmazásával érhetők el. Mélyszántáskor hektáronként 20-30 tonna szerves trágyát, ennek hiányában nitrogénes műtrágyát (90 kg), 50-60 kg foszfort és 80-100 kg káliumot használunk. A második tenyészévben a tőlevelek kifejlődésekor és virágzáskor 45-45 kg nitrogénes műtrágyát használunk. Ma már egyéves növényként is termesztik.

Szaporítása általában magról történik, ezermagsúlya 3-5 g, hektáronként 6-8 kg-ra van szükség. A telepek felszámolásakor a földbeli részek vegetatív úton történő szaporításra használhatók fel.

Vetésre legalkalmasabb időszak a késő ősz. A sortávolság 70-80 cm, a vetés mélysége 1-2 cm. Tavaszi vetéskor a magvakat előzőleg 4 óra hosszat 20-25 °C-os vízben áztatjuk. A sorok jelzésére hektáronként 1-2 kg mustárvagy salátamagot használhatunk, vagy vetőgéppel komposztált istállótrágyát juttatunk a sorokra.

A legfontosabb ápolási munka a gyomok irtása. Erre az első évben kell nagy gondot fordítani, mert a magvak csak körülbelül 3 hét múlva kelnek ki, a fiatal növények lassan fejlődnek, ezért a gyomok továbbra is elnyomhatják a vetést. Az első kapálás mélysége 2-3 cm, a növénykék megjelenése után 6-8 cm. A már 2-3 levélkével rendelkező növénykéket 25 cm-re csokrositva gyérítik, 10-12 nap múlva egyeléssel ritkítják, 4-5 növényt hagyva egy méteren. A második évben rendszerint két kapálás elegendőnek bizonyul.

Kártevői a földibolhák (Podagrica malvae, P. fuscicornis), melyek főleg a leveleket támadják meg. A mályvamagok cickánybogara (Apion longirostris) ellen 0,2%-os szerves foszfortartalmú rovarirtóval permetezve védekezhetünk. A ziliz gyökereit és leveleit, ritkán virágait is értékesítik. A leveleket teljes kifejlődésükkor csak a második évben gyűjtik, virágzás előtt. A legértékesebb gyógyárut a nyél nélküli levéllemezekből készíthetjük. Az első év végén a növényeket lekaszálják, a földfeletti részeket másodosztályú áruként lehetne értékesíteni, például gyógyfürdők készítésére. A gyökereket az első, a második vagy a harmadik év végén gyűjtik az első fagyok beállta előtt. A gyökerekről a talajt lerázzuk, a földfeletti részek maradványait és a fás vagy száraz gyökereket eltávolítjuk. Folyó vízben megmossuk - ez a művelet ne tartson 20 percnél tovább - majd szikkadni hagyjuk és lehámozzuk a belső, fehér részek megjelenéséig. Az 1,5 cm-nél vastagabb gyökereket kettéhasítjuk. Valamennyi gyökeret 10-20 cm hosszú darabokra kell vágni. A legjobb minőségű gyökérdrog apró kockákra vágva kerül forgalomba.

A szárítást 35-45 °C-on kell elvégezni. 4-5 kg friss levélből és 3-5 kg friss gyökérből 1 kg szárított anyag nyerhető. A hozam 1000-2000 kg légszáraz gyökér, 400-800 kg levél hektáronként. A vetőmaghozam 200-500 kg/ha.

Hatóanyagai és felhasználása

A gyökerek (Althaeae radix) 10-12%, a levelek {Althaeae foliurri) kevesebb, kb. 6%-nyi nyálkanyagot tartalmaznak. A nyálka főleg arabinogalaktánokból és galakturonramnánokból áll. A túl fiatal és az erősebben elfásodott, idősebb gyökerek kevesebb hatóanyagot tartalmaznak.

Mindkét növényi részt a légutak heveny gyulladásaiban használják: re-kedtségben, hörg- és légcsőhurutban (laryngitis, bronchitis, tracheitis). A gyökérből a vizes kivonatot hidegen készítik, 5 g drogra 100 ml vizet számítva. Melegítve a keményítőoldatba megy át, mely kihűlésre kocsonyásodik. A levelekből forrázatot készítenek, hasonló arányban. A zilizből szirup is készíthető: 5 g gyökérdroghoz 100 ml vizet adunk, szobahőmérsékleten áztatjuk 3 óra hosszat, szűrjük, majd a térfogatot vízzel 100 mire egészítjük ki hozzáadva 60 g cukrot, és oldásig kavarjuk. Felnőtteknél óránként egy evőkanálnyit adnak, gyermekeknek óránként egy kávéskanálnyit. A szirup 24 óránál tovább nem tárolható. Idült hörghurutban (krónikus bronchitisben) a zilizből nyert készítmény mellett illóolajos drogok is használhatók (például édeskömény - Foeniculum vulgare, kerti kakukkfű - Thymus vulgáris) vagy szaponintartalmúak (pl. kankalin - Primula officinalis, kékiringó - Eryngium planuni).

Régebben a vízzel áztatott zilizleveleket lágyító hatású meleg borogatásként nehezen érő kelésekre tették.

A szájüreg nyálkahártyájának gyulladásában (stomatitis), aphták képző-zilizteát használnak öblögetőszerként, ilyenkor nem adnak hozzá cukrot. 4-5 öblögetés után a szájat cickafarkkóró (Achillea millefolium) virágzataiból vagy orvosi zsálya (Salvia officinalis) leveleiből készített főzettél öblítjük, majd a kezelést ismét zilizzel folytatjuk. Német neve alapján "ejbisteának" is nevezik.