Gyöngyajak

Latinnév: Leonurus cardiaca L. és Leonurus quinquelobatus Gilib.
Családnév: Ajakosvirágúak családja (Labiatae, Lamiaceae)

Leonurus cardiaca L. és Leonurus quinquelobatus Gilib.

Évelő növények, melyek gyökértörzséből 4 élű szárak fejlődnek, hosszuk elérheti a 100 cm-t (i. cardiaca) vagy meghaladhatja azt (L. quinquelobatus). A száron a szőrképletek aprók, és csak a szögleteken figyelhetők meg (az első fajnál), vagy bozontosak és körös-körül képződnek (a második fajnál). A levelek átellenesek, a tőlevelek és az alsó szárlevelek ujjasán szeldeltek, a felsők 3 karéjúak, a csúcsi levelek épek. A felsőbb levelek hónaljában 10-30 örvös virágzat képződik, minden örvben 10-20 rózsaszínű, ajakos virággal. Júniustól szeptemberig virágzik. A 4 makkocska a maradandó csészében található, utóbbi merev, szúrós fogú, különösen elvirágzás után.

Mindkét faj kerítések mellett, utak szélén, parlagon terem. A Leonurus cardiaca Románia délnyugati, a L. quinquelobatus az északkeleti részein fordul elő. Magyarországon ez utóbbi faj (melyet alfajnak is tekinthetünk: L. cardiaca L. subsp. villosus (Desf.) Hyl.) inkább csak a Tiszántúlon, szórványosan található. A szúrós gyöngyajak sokfelé fellelhető, de tömegesen csak ritkán. Könnyen termeszthetők, erre a célra a második faj alkalmasabb, mert nagyobb a hozama, a nyár folyamán a szárak csúcsi, virágos-leveles részei ismételten gyűjthetők. Nem tévesztendők össze a pemete gyöngyajakkal (Leonurus marrubiastrum L., syn.: Chaiturus marrubiastrum [L.] Ehrh.), melynek alsó levelei lándzsásak, fogazottak, a párta torkában - a két gyógynövénytől eltérően - nem található szőrgyűrű.

A földfeletti részek (Leonuri herba) annál értékesebbek, minél kevesebb alsó, vastag szárrészt tartalmaznak. Gyűjtéskor ezért levágják a csúcsi, virágzó szárrészt, melyet felaprítanak, az alsóbb szárrészekről lefosztják a leveleket, a kettő együtt szobahőmérsékleten vagy 30-35 °C-on szárítható. A száradási arány 4-5:1.

Régi, szívszerként ismert növény, melynek használata századunk elejéig feledésbe merült. Páter Béla hívta fel rá a figyelmet, azóta használják ismét a gyógyászatban. Legfontosabb hatóanyagai az iridoidok és a diterpének csoportjába tartoznak, szívre ható glikozidokat, nitrogéntartalmú, alkaloidszerű vegyületeket csak igen kis százalékban tartalmaz. A L. quinquelobatus értékesebb, mint a L. cardiaca, ezért, noha ugyanazon faj alegységének is tekinthetők, a hatóanyagok és a hatás terén mutatkozó különbségek alapján külön kezelendők.

A kivonatok, a növényből előállított iridoidok nyugtató hatása kísérletileg igazolt, beváltak szívtáji panaszok esetében (neurotikus betegek "szívidegességében"), nyugtalansági állapotokban, alvászavarokban. Minél keserűbb ízűek a kivonatok, annál hatásosabbak.

Gyógytea készítésére két kávéskanálnyi drogot egy csésze vízzel leforráznak, 1-2 percig főzik, negyedóra múlva szűrik; a napi adag 2-3 csésze. Gyógybor készíthető a következőképpen: 25 g droghoz egy liter bort adnak, 3 percig főzik, másnap szűrik, majd kiegészítik egy literre ugyanolyan borral, melyet a szűrőben maradt növényi részeken keresztül töltenek az üvegbe; adagja naponta 3-5-ször 30-50 ml. Hatása a kezelés megkezdése utáni héten nyilvánul meg, a kezelés hosszú ideig folytatható, 2-3 hónap után egyhetes szünetet iktatnak közbe. A főétkezések előtt fogyasztva javítja az étvágyat.

Társítható galagonyával (Crataegus monogyna), melynek virágos-leveles részeit egyenlő arányban keverik a gyöngyajakhoz, 2-3 kávéskanálnyit 300 ml vízzel leforráznak, 3-5 percig lassan főzik, negyedóra múlva szűrik, a napi adag ebben az esetben is 2-3 csészényi tea.

A gyöngyajak kivonatai kísérleti körülmények között vérnyomáscsökkentő (antihypertensiv) hatásúak, ezért magas vérnyomásos betegek használhatják az alapkezelés kiegészítésére.