Hársfa

Latinnév: Tilia sp.
Családnév: Hársfafélék családja (Tiliaceae)

Tilia sp.

Három vadontermő hársfánknak van gyógyászati jelentősége.

1. A kislevelű hársfa (Tilia cordata Mill., syn.: T. parvifolia Ehrh.) koronája kúp alakú vagy majdnem gömbölyű, fája puha, könnyű. A levelek tojásdadok, 5-7 (10) cm hosszúak, aszimmetrikusak, szíves vállúak, hegyes csúcsúak, élük csipkés-fűrészeit. A levéllemez fonákán az érzúgokban (az erek elágazásánál) rőtbarna szőrcsomók találhatók. A sárga virágok illatosak, 5-15-ösével elálló vagy felfelé irányuló virágzatokat képeznek, melyek tartozéka egy hártyás, sárgászöld, nyelvszerű murvalevél, ezzel a virágzati tengely fele összenőtt.

2. A nagylevelű hársfa (Tilia platyphyllos Scop., syn.: T. grandifolia Ehrh.) leveleinek fonákán az érzúgok szőrképletei színtelen vagy fehéres kis párnátokat képeznek. A virágzatot mindössze 2-5 virág képezi, lelógnak.

A termés fala keményebb, mint az előbbi fajnál.

3. Az ezüsthárs (Tilia tomentosa Mnch., syn.: T. argentea Desf.) leveleinek fonákán nemcsak az erek elágazásánál, hanem az egész felületen szőrképletek találhatók, ezért ezüstösfehéresek. Az előző két fajtól eltérően - amelyeknek virágaiban 5 sziromlevél van - az ezüsthársnál a szirmok körén belül sziromszerű, átalakult porzók találhatók. A virágok illata erősebb, áthatóbb, mint az előző két fajnál.

Mindhárom hárs júniusban, júliusban virágzik, leghamarabb a nagylevelű hárs, 1-2 héttel később a kislevelű, legkésőbb, esetleg csak augusztusban, az ezüsthárs.

Lombhullató vegyes erdeinkben találhatók, a síkságtól az alsóbb hegyvidékig. Az ezüsthárs az ország délibb részein gyakoribb, melegigénye kifejezettebb. Mindhárom fajt gyakran ültetik utcák, utak, sétányok szélére, kertekbe, parkokba. Egyéb hársfafajokat és fajtákat is ültetnek, ezek és a vadontermőkkel képzett hibridjeik egymáshoz hasonlítanak. Az ültetett hársfák közül azok, amelyek vadon nálunk nem fordulnak elő, levelükben különböznek a fenti leírástól, mert a fonák vagy csupasz, vagy az érzúgokban léteznek ugyan szőrcsomócskák, de a levéléi fogai porcogósak, máskor a levelek egész fonáka egyenletesen szőrözött, de nem olyan sűrűn, ezüstösen, mint a Tilia tomentosa esetében.

A vadon is termő fajok virágzatait a murvalevelekkel együtt (Tiliae flos cum bracteis) vagy azok nélkül (Tiliae flos sine bracteis) gyűjtik. A fák kímélése céljából a virágzatokat ollóval vágják le anélkül, hogy nagyobb ágakat törnének le. A legelőnyösebb a kézi gyűjtése. Mivel települések területén, utak mentén terem, kerülni kell a poros, légköri szennyezésnek kitett helyeket. Árnyékban szárítható. Száradási arány 4:1. Az első két faj virágzatai elegyíthetők, a később virágzó ezüsthárs virágzatait külön tárolják és csomagolják. A magyar gyógyszerkönyv (Ph. Hg. VII.) előírásainak ez utóbbi nem felel meg. Nagyobb tömegű áru kezelésekor az arcot megnedvesített vászonnal, a szemet védőszemüveggel óvjuk a virágpor és a szőrképletek izgató hatásától.

A hársfa virágzata nyálkaanyagokat tartalmaz. A kb. 10%-nyi nyálka összetételében szerepelnek kis molekulatömegű (10 000), csak monoszacharidokból felépülő anyagok és nagy molekulatömegű vegyületek, melyek felépítésében uronsavak is részt vesznek. Tartalmaz továbbá kevés illóolajat, ebben a nyíltszénláncú szeszkviterpén alkoholok közé tartozó farnezolt. Flavonoidjai (kb. 1%) a kvercetin és a kempferol glikozidjai; e nemzetségben fedezték fel a tilirozidot, amelynek szerkezetében az utóbbi flavonoid cukormolekulán keresztül parakumársavhoz kapcsolódik. Összetételében még a kávésav és származékai, valamint proantocianidinek szerepelnek.

Forrázat alakjában használják melegen, lehetőleg mézzel édesítve, izzasztó tulajdonságai miatt, hűléses, lázas állapotokban. Társítható egyenlő arányban a bodza (Sambucus nigra) virágaival: egyenlő arányú elegyükből egy evőkanálnyit leforráznak egy csésze vízzel, lefedve 10 percig állni hagyják, szűrik és minél melegebben fogyasztják ágynyugalomban. A fenti adag óránként, kétóránként ismételhető. A hársfavirág és elegye a bodza-virággal fokozza a szervezet nem fajlagos védekezőképességét, biztosítja a folyadékpótlást, ezért influenzás (grippés) betegeknek javallják.

A hársfavirág tea enyhe nyugtató hatással is rendelkezik. Élvezeti teaként korlátlan ideig fogyasztható. A szükséges folyadékbevitel céljára használják idült vesemedence-gyulladásban (pyelitis), húgyhólyaggyulladásban (cystitis), minél kevesebb cukorral édesítve.

A "hársfavíz" (Aqua Tiliae decemplex) 100 g Tiliae /fosból, 30 g etilalkoholból és 1 liter vízből készül. Használatakor vízzel tízszeresére hígítjuk, ebből napjában többször 10-15 g-t adunk légcsőhurutban, hűlésekben. A gyógyszertárban és iparban illatos oldószer.

A hársfafajok fatestéből készül az orvosi szén egyik fajtája (Carbo medicinalis vegetalis, Carbo Tiliae), amely gázokat, oldatban levő különböző anyagokat megkötő (adszorbeáló) tulajdonságú ún. fizikai hatású drog, melyet napi 15-20 g-os adagban használnak bélfertőzésekben, vastagbélhurutban, bélgázok megkötésére, egyes mérgezésekben, gyomormosáshoz (szénszuszpenzió formájában). A kemoreceptorokra ható anyagokkal kiegészítve, idült székrekedésben rendelt készítmények egyik alapanyaga.