Kamilla

Latinnév: Matricaria chamomilla L.
Családnév: Fészkesvirágzatúak családja (Compositae, Asteraceae)

Matricaria chamomilla L.

Egyéves vagy áttelelő növény, magassága változó, a környezeti tényezőktől függően: a vadon termő kamilla szára gyakran csak 5-10 cm hosszú, a termesztett példányoké viszont elérheti az 50-80 cm-t. A levelek 2-3-szorosan szeldeltek. A fészekvirágzatok a főszár és oldalágainak csúcsán képződnek, alattuk a szárrész 5-10 cm-es szakaszon nem fejleszt leveleket. A fészkek átmérője 1,5-2 cm (legfeljebb 3 cm), a fészekörvöt zöldes, hártyás szélű pikkelylevelek képezik, melyek egymást fedelékesen borítják.

A virágok kétfélék:

1. a sugárzó, nyelves, fehér virágok száma 12-18, hosszuk nem haladja meg az 1 cm-t, csúcsuk háromfogú;

2. a belső apró csöves, aranysárga virágok száma több száz. A virágzás kezdetén a sugárzó virágok felfelé irányulnak, ilyenkor a vacok még lapos vagy félgömb alakú; a virágzási időszak derekán a sugárzó virágok szétállanak, a hossztengelyre merőlegesek; a virágzás vége felé a nyelves virágok lefelé hajlanak, ekkor a vacok már kúp alakú és belül üres. Áprilistól augusztus végéig virágzik, néha szeptemberig. A termések kissé hajlott kaszatok, hosszuk 1-1,8 mm, átmérőjük kb. 3 mm.

Nem tévesztendő össze a nemzetség más fajaival, valamint a pipitér (Anthemis) fajokkal, melyeknek virágzata nem rendelkezik a kamillára jellemző, kellemes illattal. A nálunk vadon termő fajok közül a Matricaria modora L. (syn.: Matricaria perfora-ta Mérat, Tripleurospermum inodorum [L.] Schultz-Bip.) virágzatai nagyobb átmérőjűek, a vacok félgömbös (a virágzás vége felé sem válik megnyúlt kúp alakúvá), belül tömör. A sugártalan kamilla vagy Matricaria matricariodes (Less.) Porter (syn.: M. discoidea DC, M. suaveolens [Pursh] Rydb.) fészkeiből hiányoznak a nyelves, szélső peremvirágok, a belsők pedig nem aranysárga, hanem zöldessárga színűek. A vadon termő Anthemis-fajoknál a vacok belül tömör, felületén pikkely (pelyva) -levélkék találhatók. A római kamilla (Chamaemelum nobile [L.] Ali., Anthemis nobilis L.) nálunk vadon nem fordul elő, a Földközi-tenger mellékéről származik, sokfelé termesztik, főleg telt virágú fajtáit (Chamomillae romanae flos).

Az orvosi kamilla dél- és délkeleteurópai faj, amely mindenfelé elterjedt. Nálunk helyenként tömegesen jelenik meg mezőkön, különösen szikes, sós talajokon, néha agyagos, homokos helyeken is. Gyakori továbbá házak, kerítések mellett, udvarokon, legelőkön. Fényt és meleget kedvelő növény, de kellő nedvességet is igényel, a felületi rétegekben. Az apró magvaknak csírázáskor, a gyökérzetnek az egész tenyészidőszak alatt kellő nedvesség szükséges.

Egyenletesen és gyorsan csírázik 20-25 °C-os hőmérsékleten, de már kb. 4 °C-on csírázni kezd. Tenyészide-je mindössze 3-4 hónapig tart. Noha mindenfelé közönséges, a terméketlen területek csökkenése miatt és a szükséglet állandó növekedése folytán termesztése egyre inkább indokolt.

Hatóanyagai és felhasználása

A kamilla virágzatainak (Chamomillae anthodium, Chamomillae flos) hatóanyagait fizikai tulajdonságaik alapján, két csoportba oszthatjuk:

1. Illékony anyagok és 2. Nem illékony, ún. kivonatanyagok.

1. Az illóolaj (Aetheroleum Chamomillae) kék színű és legalább 0,4%-os hozammal nyerhető ki. A jó minőségű drog 0,75% illóolajat tartalmaz, ennek egy része a középső, csöves virágokban található (az össz-mennyiség 66%-a), a tengelyképlet 22%-ot, a sugaras nyelves virágok 12%-ot képviselnek az összhozamból. Az illóolaj sötétkék színét a gyulladáscsökkentő kamazulén nevű, szeszkviterpén szénhidrogénnek köszönheti, melynek vázát két kondenzált gyűrű képezi, az egyik 5, a másik 7 szénatomos. A kamazulén a lepárlás során képződik színtelen, szilárd halmazállapotú vegyületekből, az ún. proazulénekből, melyek közül legfontosabb a matricin nevű háromgyűrűs szeszkvi-terpén-lakton. Ez is gyulladáscsökkentő (antiphlogistikus) és görcsoldó (musculotrop spasmolytikus) hatású (a hidegen készített kivonatok hatóanyagai közé tartozik).

Az illóolaj a tárolás során elveszti kék színét, az azu-lének szerkezete megváltozik (ún. posztazulének képződnek), ezek hatása csökken; a minél hosszabb ideig tartó hatás megőrzése céljából az illóolajat jól záró, kis térfogatú üvegekben, sötét helyen tárolják. Az illóolaj kamazuléntartalma a Magyar Gyógyszerkönyv VII. kiadásának követelményei szerint legalább 2,5% (a nemzetközi szabványokban legalább 5%; ennél lényegesen többet tartalmazhat a cickafarkfű - Achillea millefolium -virágzataiból lepárolt illóolaj).

A kamilla illóolajának másik, szintén gyulladáscsökkentő hatóanyaga a biszabolol nevű szeszkviterpén alkohol (a Magyar Gyógyszerkönyv VII. kiadásának követelményei szerint legalább 10%-ot, a nemzetközi szabványok, Ül. a legtöbb gyógyszerkönyv szerint 20%-ot tartalmaz), valamint ennek oxidjai.

Harmadik hatóanyag az enindiciklo-éter (spiroéter), ennek nyílt szénláncú része az acetilénhez hasonlóan hármas kötéseket tartalmaz, kétgyűrűs része éterjellegű, a jó minőségű illóolaj legalább 1096-nyi mennyiségben tartalmazza, hatása elsősorban görcsoldó.

2. A nem illékony kivonatanyagok közül legfontosabbak a görcsoldó hatású flavonoidok: az apigenin, luteolin, patuletin és ezek glikozidjai, melyek egy része vízben, szeszben oldódik. A kumarinok (umbelliferon, herniarin) főleg a nyelves virágokban találhatók, szintén görcsoldó hatásúak. A nyálkaanyagok jelenlétével magyarázható, hogy a vizes kivonatokat gyakrabban használják, mint a szeszes kivonatokat (utóbbiak nem tartalmaznak nyálkát).

A virágzatok illóolaj-, illetőleg hatóanyag-tartalma a fejlődés során növekedik: a virágzás kezdetén mindig kisebb, mint a virágzás vége felé, amikor viszont a virágzatok szárítás során könnyen szétesnek. Ezért a virágzatok pora több hatóanyagot tartalmaz, annál is inkább, mert szitálással eltávolítják az értéktelen szár (kocsány) -részeket.

A kamilla virágzataiból készített vizes kivonatok gyuüadáscsökkentő hatása részben arra vezethető vissza, hogy fokozatosan csökkentik a szervezet érzékenységét a szövetekből felszabaduló hisztaminnal szemben. Úgy hatnak, mint a kívülről bevitt (exogén) hisztamin, serkentenek egyes immunbiológiai védőfolyamatot. A hatás igazolható a proazulének, elsősorban azonban a vízben nem oldódó kamazulén esetében. Az azulénmentes készítmények is hatásosak, ezért fontos a biszabololtartalom is, végső soron különböző vegyületek együttes hatásával állunk szemben.

Belsőlegesen a kamillateát vagy egyes gyógyszeripari készítményeit a tápcsatorna gyulladásos betegségeiben rendelik:

gyomornyálkahártyagyulladásban (gastritis), bélgyulladásban (enterocolitis), főleg vastagbélgyulladásban (colitis). Fekélybetegségben (ulcus ventriculi, ulcus duodeni) az alapkezelés kiegészítésére szolgál, vagy az egyéb gyógyszerek adagolása közötti szünetekben használják. Vizes kivonatai úgy készülnek, hogy 1-3 kávéskanálnyi (2-3 grammnyi) virágzatot, ül. virágzatport (virágot) leforráznak kb. 250 ml vízzel, majd a forrás hőmérsékletét megközelítő melegen tartják kb. 3 percig (például vízfürdőn), majd kb. 15 percig állni hagyják és szűrik. Kortyonként fogyasztandó, ismételten, minél gyakrabban, langyosan.

Hasmenéssel járó vastagbélgyulladásban társítható a füzény (Lythrum salicaria) vagy/és a libapimpó (Potentilla anserina) földfeletti részeivel, ezeket előbb 5-10 percig főzzük, és csak a főzés utolsó percében adjuk hozzá a kamillát. Kávéskanálnyi mennyiségben adható csecsemők hasgörcseiben (colica intestinas), úgy mint a kömény (Carum carvi) terméseit, vagy ezek teájával váltakozva.

Külsőleg langyos borogatás formájában használják a szem kötőhártyájának gyulladásaiban (conjunctivitis), a szemhéj gyulladásaiban (blepharitis). Ha gyógyszertárban készítenek szemcseppet kamillából, akkor a szükséges konyhasómennyiség hozzáadása után sterilezik. A szemészetben való felhasználását újabban nem javasolják, allergiás reakciókat észleltek. Torokgyulladásban öblögetőszer, váltakozva lehet használni az orvosi zsálya (Salvia officinalis) leveleinek főzetével. A szájüreg öblögetésére, szájnyálkahártya-gyulladásban (stomatitis), aphták képződésekor, a fogíny gyulladásaiban (gingivitis), rossz szájszag (foetor ex ore) esetében szintén zsályalevélfőzettel váltakozva alkalmazzák.

Hüvelyöblítő szerként társítható a körömvirág (Calendula officinalis) vizes kivonatával.

Kamillavirágot tesznek csecsemők fürdővizébe: egy-két evőkanálnyi mennyiséget vászonzacskóban leforráznak, 10 perc múlva kiveszik, és beállítják a fürdővíz hőmérsékletét. Felnőttnél gyulladásos bőrgyógyászati folyamatok, ekcémák esetében teszik a fürdővízbe.

Égési felületek (első fokú égések, combustio erythematosa) felfekvés (decubitus), kiütések kezelésére szolgáló olajos készítmény előállítására egy evőkanálnyi száraz kamillavirágot egészségügyi szesszel itatnak át, jól zárt, kis térfogatú edényben 2-3 óráig állni hagyják, majd hozzáadnak 100 ml étolajat vagy orbáncfűből (Hypericum perforatum) nyert olajos készítményt, az elegyet vízfürdőn melegítik, míg a szesz elpárolog, a növényi részeket vásznon szűrik, kipréselik.

Azulénes kamillakenőcs készítése: kenőcsalapanyaghoz (kenőcshöz) addig adunk kamilla illóolajat, míg a kikeverés során halványkék vagy zöldes színűvé válik. Nehezen gyógyuló sebek, visszeres lábszárfekély (ulcus cruris), ekcémás felületek kezelésére használják.

A légutak hurutos megbetegedéseiben, rekedtségben, a kamillagőzök belégzése (inhaláció) céljából a fővésben levő vízhez evőkanálnyi kamillavirágot tesznek, esetleg egy-két kávés-kanálnyi konyhasót is, a hatás kiegészíthető illóolajakat tartalmazó készítménnyel. Különösen ez utóbbi ellenjavallt a tüdőgümőkór (tuberculosis pulmonum) aktív szakaszaiban, tüdőasztmás betegeknél, magas vérnyomásban szenvedőknél.

Túlérzékenységet (allergiát) észleltek a szemészeti alkalmazás során, de a bőrgyógyászatban is, ezt valószínűleg növényvédő szerek maradéka okozza (a szántóterületek szélére került gyom- és rovarirtó szerek az onnan gyűjtött kamillában halmozódhatnak fel). Az összetévesztések következtében más, főleg Anthemis fajoktól származó virágzatok allergen anyagokat tartalmaznak, ez előfordulhat -rendkívül ritkán - a valódi kamilla esetében is.

A kamillát pótolhatjuk a cickafarkkóró (Achillea millefolium) virágzataival, ezek is gyulladáscsökkentő hatásúak, de görcsoldó tulajdonságuk kevésbé kifejezett.

Kísérleti körülmények között a kamillából előállított készítményekkel további figyelemre méltó eredményeket értek el: laboratóriumi állatokon csökken egyes baktériumok által termelt mérgek (toxinok) hatása anélkül, hogy gátolták volna a kórokozók fejlődését. A nem baktériumok okozta vesegyulladás (glomerulonephritis) esetében kedvező eredményeket jeleztek, klinikai alkalmazásukhoz további vizsgálatokra van szükség. A kamilla gyakran szerepel testápoló szerek összetételében. Emellett használják egyes vermutféleségek gyártásánál is.

A római kamilla virágzatai (Chamomillae romanae flos), főleg a telt virágzatú változatokból nyert drog, egyes országokban keresett gyógyáru. Illóolaj-tartalma valamivel nagyobb, mint a kamilláé, keserű ízű szeszkvi-terpén-laktonokat nagyobb mennyiségben tartalmaz, továbbá illóolajában több nyílt szénláncú karbonsavat, Ül. alkoholt.

Felhasználása egyezik a nálunk lényegesen szélesebb körben használt kamilláéval, javallják fájdalmas havivérzésekben (dysmenorrhoea), főleg vizes-szeszes kivonatait, melyeket a készítési módtól, illetve az etilalkohol töménységétől függően általában 20-60 cseppnyi egyszeri adagban írnak elő.

Termesztése

Termesztésére legalkalmasabbak azok a vidékek, melyeknek nyári középhőmérséklete 18-20 °C. Leginkább a könnyű, homokos, semleges talajok felelnek meg, felhasználhatók azonban a szikes, kevésbé termékeny, más célra alig alkalmas területek is. A vetésforgóban egyéves növényként kezelendő, de ha lehetséges, 2-3 évig is meghagyható ugyanazon a helyen a vetésforgón kívül vagy külön e célra szánt területeken. Korán lekerülő növények után termesztjük.

Mivel magvaik aprók (ezermagsúlya 0,02-0,03 g) egyenlő vetőágyat igényel. A szántást és a boronálást a vetés előtt egy hónappal fejezzük be, biztosítva ezalatt a gyomok irtását, a talaj porhanyítását. Az utolsó talajművelési munkálatokat 4-5 cm-es mélységben végezzük, 10-12 nappal a vetés előtt, majd boronálunk és hengerezünk.

Amennyiben az előveteményt istállótrágyáztuk, a mélyszántás alkalmával P-45 és K-40 kg/ha a szükséglet, N-30-60 kg/ha tavasszal adandó. Közvetlen magvetéssel is termeszthető, ebben az esetben augusztus elején vetjük. Kedvező nedvességi viszonyok esetén szeptemberben, sőt késő ősszel is vethető. A levélrózsát képzett növények jól áttelelnek. Azokban a gazdaságokban, melyekben nagy területeken termesztik, szakaszosan, 10-12 naponként vetik.

A vetési sortáv gyommentes területeken 12 cm, ellenkező esetben 40 cm. Az első esetben 120 cm-es sávokba vetik, 10 párhuzamos sorban, melyek között 40-50 cm-es távolságot hagyunk, majd ismét 10 sor következik. Ezek az ösvények biztosítják az ápolási munkálatok elvégzését, a könnyebb begyűjtést. A vetőmagszükséglet 3 kg/ha, a vetési mélység 0,5 cm. A vetőmagot közömbös anyaggal keverjük össze.

A vetés után a talajt csillagos hengerrel járatjuk meg, valahányszor talajkéreg képződik. A csírázás után a sorok között kapálunk, gyomlálunk.

Gyűjtésre legalkalmasabb az az állapot, amikor a szántóterület nagy részén a virágzatok már teljes virágzásban vannak, tehát a nyelves virágok merőlegesek a hossztengelyre. A virágzatokat napos időben, a harmat felszáradása után gyűjtjük szedőfésűkkel, melyek dobozszerű részében összegyűlnek a letépett virágzatok, innen kosarakba ürítendők. A jó minőségű árunál a kocsányok nem haladhatják meg az 1 cm-es hosszúságot. A nyers drogot megtisztítjuk az idegen részektől, majd rostákon engedjük át a fejletlen vagy a túl hosszú kocsányú virágzatok elkülönítése céljából. A virágzatok befülledésének megakadályozása végett a szárítást 2-3 órán belül meg kell kezdeni. A gyűjtést 3-5 nap múlva megismételhetjük, az új virágzatok kibontakozásának sorrendjében.

A kamillát ugyanazon a területen hagyhatjuk 1-3 évig. A gyommentes vetéseket, melyeket a következő évben/években is fenntartunk, a virágzatok begyűjtése után lekaszáljuk; a kihullott kaszatokból őszig új növények fejlődnek ki. Ilyenkor 40 cm-ként sávokat vághatunk.

Az évi terméshozam 600-1000 kg/ha száraz virágzat.

Természetes körülmények között, jól szellőzött helyiségekben szárítjuk, vagy 20-30 "C-on, vékony rétegben, 1 kg-ot számítva m2-ként.

Vetőmagnyerés céljából a jól fejlett példányokról nem gyűjtünk virágzatokat. Miután a sugárzó virágok elhervadtak, a növényeket levágjuk, a reggeli órákban (harmatos állapotban) begyűjtik, kisebb kötegekben, árnyékban szárítjuk, majd kicsépeljük a kaszátokat (a virágzatok porát, mely sok kaszatot is tartalmaz). Hektáronként 100 kg vetőmag nyerhető.