Kék sisakvirág

Latinnév: Aconitum napellus
Családnév: Boglárkafélék családja

Aconitum napellus

Rendkívül mérgező, háziszerek készítésére nem alkalmas!

Évelő növény, kúp alakú, répára emlékeztető, 8-10 cm hosszúságot elérő gyökérgumója van. Júliustól szeptemberig virágzik.

Virágzáskor a ráncos főgumó mellett kialakul egy (esetleg több) tömör leánygumó, ebből fejlődnek a következő évi föld feletti részek. A virágzó szár kb. 1 m magas, levelei sötétzöldek, tenyeresen szeldeltek. A virágok sötétkék vagy ibolyáskék színűek, az öt sziromszerű virágtakaró levél közül a felső sisak alakú. A három tüszőtermés csillagszerűen rendeződik el.

Az Aconitum nemzetséghez sárga és kék virágú fajok tartoznak, főleg az utóbbiak változékonyak. Hegyvidéki réteken, patakok mentén, sziklás, sziklaomlásos helyeken, kőgörgetegeken fordulnak elő. Kedvelik a nitrogénben gazdag helyeket is az alhavasi, havasi övezetben. Egyes fajokat és változatokat dísznövényként termesztenek, ezek is mérgezőek.

Mindkét gumót, tehát az anyagumót és a leánygumót egyaránt gyűjtik (Aconiti tubef), de csak a virágzásig. Ezután kezdve már csak a leánygumók felelnek meg a követelményeknek.

Legértékesebbek a Kárpátokban élő Aconitum callibotryon Rchb. (A. firmum Rchb.) és az A. tauricum Wulf. gyökérgumója, mindkét faj a Napellus fajcsoportba tartozik.

Az egyes kék virágú fajok is nehezen különböztethetők meg egymástól, az Aconitum nemzetség fent említett két képviselőjének a szára nem ágazik el, a sisak szélessége meghaladja hosszát. Régebben a sárga virágú fajokat (pl. a Kárpát-medencében gyakrabban előforduló A. vulparia, A. anthora) is gyűjtötték, ezek ma is szerepelnek a hasonszenvi gyógyászatban (homeopátiában), mindig igen kis adagban, több százszoros hígításban.

Egyes kék virágú Aconitum fajok (az A. toxicum Rchb., A. romanicum Wol.) és alfajok az erdélyi Kárpátokban is ritkák, a vadon termő példányok gyűjtése természetvédelmi okok miatt nem célszerű. A termesztés kapás növények után, porhanyós, gazdag tápértékű talajban, közvetlen magvetéssel vagy palántákkal történik. A talajba előző ősszel hektáronként 20-30 kg foszfor-, 20-40 kg káliumtartalmú műtrágyát juttatunk, amennyiben szükséges, megfelelő mennyiségű mészport is, tavasszal pedig 30-50 kg nitrogéntartalmú műtrágyát. Bárhol termesztik, figyelmeztető táblákon fel kell tüntetni, hogy mérgező növény.

A gumókról a talajt ismételt mosással távolítják el, a mosóvíz nem öntendő vissza a patakba. A gumók napon vagy szárítóberendezésekben 40 °C-on száríthatok, majd egy órán keresztül 50 "C-on. 5 kg friss gumóból 1 kg légszáraz árú nyerhető.

A növény minden része alkaloidokat tartalmaz, a legtöbbet (legalább 0,5%-ot) a gumók. A fő alkaloid az akonitin, ez észter jellegű és a tárolás során bomlást szenvedhet. A gumók legnagyobb egyszeri adagja 0,03 g, a napi adag nem haladhatja meg a 0,06 g-ot. Ezeket a számadatokat csak a gyógyszerek előállításánál veszik figyelembe, magát a gumót nem használják. A gyógyszertári szeszes kivonat (Tinctura Aconitt) legnagyobb egyszeri adagja 0,30 g, napi adagja pedig 0,60 g. Köhögéscsillapító gyógyszerek tartalmazzák, alkalmazásukat, adagolásukat orvos írhatja elő. A Tinctura Aconiti orvosi vényre a három-osztatú arcideg fájdalmaiban (trigeminus neuralgia), esetleg köszvényes betegek kezelésében is használható.

Az akonitin, tiszta anyagként, gyógyszerként ma már ritkán kerül forgalomba. Felnőttnél már néhány milligramm is halálos kimenetelű mérgezést okozhat, legnagyobb egyszeri adagja, szájon keresztül adagolva, 0,1 mg. A nyálkahártyákra vagy bőrre kerülve is felszívódhat.

Mérgezéskor a szájban égető érzés lép fel, az ujjakban hangyamászásra emlékeztető bizsergés, valamivel később a mérgezett bőségesen verejtékezik, borzong, ujjait jéghidegnek érzi. Az általános rosszullétet hányás és kínzó hasmenés kísérheti, a testhőmérséklet süllyed.

A légzésbénulás és szívmegállás az eszmélet megőrzése mellett következik be. Az elsősegélyt orvos nyújtja: hánytatással, gyomormosással (aktív szénporos szuszpenzióval). Az akonitinnek fajlagos ellenszere nem ismeretes.

E növény részeinek gyűjtése, szárítása, feldolgozása és természetesen a készítmények adagolása kellő elővigyázatot igényel a mérgezés elkerülése végett.