Lucfenyő

Latinnév: Picea abies (L.)
Családnév: Fenyőfélék családja (Abietaceae)

Picea abies (L.)

Kúp alakú koronával rendelkező fa, tűlevelei egyesével fejlődnek csavarvonal mentén, körös-körül az ágakon. Tobozai éretten lefelé fordulnak, lelógnak, egészükben hullanak le a fáról. Összefüggő, nagy kiterjedésű erdőket képeznek a Kárpátokban, az erdők legfelsőbb övét alkotja. Gyakran ültetik.

A lucfenyő kérgéből, mely az erdőgazdálkodás (fafeldolgozás) mellékterméke, fenyőgyantát állítanak elő, ez részben helyettesíti az erdei fenyőtői (Pinus sylvestris) származó, jobb minőségű terméket (Colophonium). A fenyőgyanta diterpéneket és lignánokat tartalmaz, ezek vízben nem oldódó és nem illékony vegyületek. Ragtapaszok, kötszerragasztó rögzítők készítésére használják. Ilyen például a fenyőgyanta 45%-os oldata tömény szeszben, ezzel pótolható a kötszerrögzítésre használt Pistacia lentiscus gyantájának (Mastix) oldata.

A természetes fenyőbalzsam (népiesen "fenyőszurok") kinyerése céljából a fák kérgét hosszirányban bemetszik, az összegyűlő terméket iparilag dolgozzák fel részben illóolaj, részben fenyőgyanta előállítására.

A levelek illóolaja főleg monoterpén szénhidrogéneket tartalmaz (alfa-és béta-pinén, kamfén, béta-fellandrén, terpinen, limonen, mircén), a borneol nevű monoterpén alkoholt és annak ecetsavas észterét (bornilacetát).

A lucfenyő tűleveleiből nyert illóolajos készítményeket gyógyfürdők formájában használják reumás bántal-makban, továbbá kozmetikai szerek illatosítására. A jegenyefenyő (Abies álba Mill.) tűleveleiből lepárolt illóolaj kellemesebb illatú.

A lucfenyő még fejlődésben levő, felfelé álló, piros, lágy tobozaiból köhögéscsillapító szirup készíthető. A fiatal ágvégeket is használják.