Ökörfarkóró

Latinnév: Verbascum phlomoides L.
Családnév: Tátogatófélék családja (Scrophulariaceae)

Verbascum phlomoides L.

Kétéves, nagytermetű növény. Az első évben tőlevélrózsát fejleszt, a másodikban a virágzó szárat, mely 1,5 (2) m magas, egyszerű (esetleg elágazó), a nagyszámú szőrképlet miatt szürkés vagy szürkéssárga, a tőlevelek kerülékesek, lemezük 10-30 cm hosszú, 4-10 cm széles; a szárlevelek tojásdadok, a felsők ülők. Valamennyi levél bársonyos az emeletes és csillagos fedőszőrök miatt. A virágok sárgák, hosszú összetett virágzatot képeznek, a murvalevél hónaljában 2-9 virág fejlődik. A csésze 5 cimpára szeldelt; a párta átmérője 3-5,5 cm, 5 karéjú, csöve igen rövid; az 5 porzó egyenlőtlen méretű és alakú, a pártához forrt; a magház felső állású, a bibe kiszélesedő. Júniustól augusztusig virágzik. A termés tok.Országszerte elterjedt napos, száraz helyeken, erdőirtásokban.

A Verbascum-nemzetségnek még az alábbi fajai használhatók: a V. thapsus L. kisebb termetű, levelei szárrafutók, a szár szegett; főleg a homokoskavicsos, hordalékos, üledékes talajokon terem; a V. thapsiforme Schrad. (syn.: V. densiflorum Bertol.) szára 150-200 cm magas, a levelei szintén szárrafutók, folyóvizek mentén, erdővágásokban található, főleg köves helyeken; a V. speciosum Schrad. elágazó száráról, bordázott és hullámos élű leveleiről ismerhető fel. A Verbascum-fajok között gyakoriak a kereszteződések. Gyógynövényként nem értékesítik azokat, melyek virágaiban a porzókon ibolyaszínű szőrképletek találhatók.

Az ismertetett 4 faj pártáját gyűjtik a hozzánőtt porzókkal (Verbasci flos). A virágok rendszerint éjszaka nyílnak és délben elfonnyadnak. A gyűjtés legmegfelelőbb időpontja délelőtt 9 és 11 óra között van. A virágok nagy száma miatt egyetlen példány virágzása hetekig tart. A virágokat kézzel gyűjtik, a pártát minden egyes virágból kihúzzák, a kosarakba vagy dobozokba lazán teszik, nem szabad összenyomni. Napon száríthatok vagy 45-50 °C-on. A száradási arány 8-10:1. A virágokat még a gyűjtés napján szárítsuk meg és nedvességtől védve tároljuk. A lassan szárított, vagy utólag nedvességhez jutott drog megbarnul.

Érzékenyebb egyéneknél a növény különböző részein található szőrképletek viszketést, köhögést váltanak ki, ezért szedéskor kesztyű húzható, az arcot pedig megnedvesített vászonnal lehet védeni.

Az ökörfarkkóró virága kétféle hatóanyagot tartalmaz: nyálkát és szaponinokat. Ezáltal egyesíti a köhögési ingert távol tartó és köptető hatású drogok sajátságait. A nyálka (kb. 3%) hidrolízistermékei: galaktóz (kb. 45%), arabinóz (25%), glukóz (15%), xilóz és ramnóz (egyenként 5%), kevés mannóz és fukóz, valamint uronsavak (12%). A szaponinok geninje az 5-gyűrűs, triterpénvázas verbaszkogenin, az össszaponin tartalom alacsony (0,04%). Tartalmaz még iridoidokat, a flavonoidok (1%) közül apigenint, luteolint és ezek glikozidjait, kempferolt, továbbá a virágok színéért felelős karotinoid-glikozidokat. Egyszeri adagja 1-2 gramm forrázatként.

Nagyobb mennyiségben nehezen gyűjthető, ezért egymagában ritkán használják, inkább társítják könnyebben hozzáférhető nyálkatartalmú drogokkal, például a ziliz (Althaea officinalis) gyökerével és levelével, az erdei mályva (Malva sylvestris) virágaival, illetve más, szaponintartalmú drogokkal, például az édesgyökér (Glycyrrhiza glabra) gyökerével, illóolaj tartalmúakkal, például az ánizs (Pimpinella anisum) terméseivel.