Rebarbara

Latinnév: Rheum palmatum L. és Rheum officinale Baili.
Családnév:

Rheum palmatum L. és Rheum officinale Baili.

Ázsiai eredetű évelő, nagy termetű növény. Gyökérrendszerének tengelyét egy répaszerű, kúp alakú, többfejű gyökértörzs képezi, melyből nagyszámú, húsos, belül sárgásnarancs színű gyökér fejlődik. A központi, kúpos rész átmérője 3-6 cm, a gyökereké 2-5 cm. Az első évben a tőlevélrózsa, a következőkben virágzó szár is fejlődik.

Levelei nagyok, szárnyasán karéjozottak, 3-5 karéjuk hegyes és fogazott. A levelek felülete érdes. A szár hossza elérheti a 200-250 cm-t, hengeres, csúcsán bíborszínű, apró virágok terebélyes virágzatot képeznek. A termés háromélű, szárnyas makkocska.

A faj típusától a Rheum palmatum L. var. tanguticum Maxim nevű változat csak abban tér el, hogy levelei kevésbé mélyen tagoltak és a virágzat kevésbé szétálló, ágai a főtengelyhez viszonyítva majdnem párhuzamosak.

A Rheum officinale Baill. levelei szélesebbek, mint hosszúak, felületük nem érdes, a fonák aprón pelyhes, virágai zöldesek. A mindkét faj virágzása májusban, júniusban van. A fajok értéke azonos.

Gyógyászati célokra nem használhatók az ép szélű levelekkel rendelkező fajok. Ilyen a Rheum rhabarbarum L. (syn.: R. undulatum L.), melynek levéllemeze hosszabb, mint széles, és a R. rhaponticum L., melynél fordítva, a lemez szélesebb, mint hosszú. Mindként fajnak, különösen az elsőnek levélszéle hullámos, fodros. Konyhakerti növények, melyeknek levélnyelét használják.

Az orvosi rebarbara kellő nedvességet kíván, de túlságosan vizenyős talajban a gyökerek megrothadnak. A kifejlődött növények gyökértörzsei jól telelnek, a fiatal növénykék viszont nem viselik el a mínusz 5 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleti értékeket. A magvak kb. 2 °C-nál kezdenek csirázni. Az első évben a növények lassan fejlődnek, tőlevélrózsájukban mindössze 5-7 levél képződik. A következő években gyorsabban fejlődnek, de terméseket nálunk rendszerint csak a harmadik évtől kezdve hoznak.

Hatóanyagai és felhasználása

A két faj (Rheum palmatum és R. officinale) gyökértörzse és gyökerei (Rhei rhizoma) antrakinonokat tartalmaznak részint szabadon, részint glikozidikus kötésben. A drog legalább 2,5% összoximetilantrakinont tartalmazzon. A legfontosabb antracénszármazék a reumemodin, mely azonos a benge (Rhamnus frangula) kérgének frangulaemodin nevű aglikonjával, de tartalmaz karboxilgyökös származékokat is (rein). A hatóanyagok a növényben főleg diantronok alakjában képződnek, a szárítás és feldolgozás során ezek nagy része két monomerre esik szét, amely oxidálódva antrakinonná alakul.

Tartalmaz polifenolokat, illetőleg cserzőanyagokat (glukogallin, epikatechingallát).

Kis adagban étvágyjavító és hasmenésellenes szer kesernyés íze, illetőleg cserzőanyag-tartalma miatt. Nagyobb adagban enyhe hashajtó (laxans) hatású. Hatását a vastagbélben fejti ki, ezért csak 6-8 óra múlva lép fel. A benge kérgének kivonataival együtt hashajtó készítmények gyakori alkotórésze.

A gyökérpor egyszeri adagja 0,1-1,0 g, napi adagja ne haladja meg a 2,0 g-t. Használják egymagában is, de gyakrabban más gyógyszerekkel társítva. Hosszan tartó alkalmazását a szervezet megszokja, egyre nagyobb adagok szükségesek a hashajtó hatás elérésére, melyek károsítják a bél nyálkahártyáját. Szeszes kivonata (Tinctura Rhet) 20% rebarbaragyökeret tartalmaz, főleg egyes gyógyszerek okozta székrekedés megelőzésére ja-vallt, napi 1-5 g-os adagban, gyógyteához adagolva. Rebarbarás bor készíthető 100 g gyökérből 1 liter borra számítva, melyhez 2%-os arányban koriander (Coriandrum sativutri) -termést is tesznek. Naponta 3x1 kávéskanállal, étkezés előtt étvágyjavító, de használható emésztési zavarokban (dyspepsia), valamint enyhe hashajtóként.

Kivonatai ecsetelőszerként használhatók a száj nyálkahártyájának gyulladásaiban (stomatitis), fogínygyulladásban (gingivitis), a szájban képződő, apróbb, fájdalmas fekélyes foltok (aphta) kezelésében, a szájüregben kialakuló gombás fertőzésekben (soor). Az antrakinonok és a cserzőanyagok csoportjába sorolt polifenolok egyes mikroorganizmusok fejlődését gátolják, de a kivonatok helyi gyulladáscsökkentő hatással is rendelkeznek, amit a galloil-dihidrocinnamoil-glukóz nevű vegyület esetében kísérletesen is kimutattak.

A kerti rebarbara (Rheum rhabar-barum, R. rhaponticum) levélnyelét használják levesek, cukros befőttek készítésére ízük miatt. Nagyobb mennyiségben nem ajánlatos egyszerre elfogyasztani vagy egymás utáni napokban, mert jelentős mennyiségű sóskasavat (oxálsavat) és annak sóit (oxalátokat) tartalmazza, melyek a növényvilágban igen elterjedt vegyületek, de a rebarbarában különösen nagy százalékban halmozódnak fel. A szokottnál több sóskasavat, illetve sóskasavas sókat tartalmazó élelmiszerek fogyasztása ellenjavallt sóskasavas mész (kálcium-oxalát) tartalmú veseköveket termelő személyeknél, nagyobb mennyiségek rendszeres fogyasztása gyermekek esetében is káros lehet.

A rebarbara gyökértörzsét mint gyógyszeripari nyersanyagot részben helyettesítheti a havasi lórom (Rumex alpinus L.) gyökértörzse.

Termesztése

A rebarbara Ázsiában 2500-3000 m tengerszint feletti magasságon terem. Nálunk eredményesen termeszthető hegyek alján, a hegyvidéki medencékben, 600-800 m tsz. f. magasságon.

Jól termeszthető barna és vörösbarna erdei talajon. A félig áteresztő talajt alaposan meg kell művelni, jól trágyázni, hogy a gyökérzet fejlett legyen. Sík, szélvédett helyen termeszthető.

Az alapszántás mély, kb. 30 cm-es, a magvetés előtti év őszén kiegészítendő 40 cm-re. Ezt követően kora tavaszi növényt vetünk, majd ennek betakarítása után készítjük elő a talajt a rebarbara számára.

A rebarbarát nyáron vetik, szükség esetén késő ősszel vagy kora tavasszal is. Legjobban vált be a közvetlen magvetés július végén, augusztus elején. A növénykék 2-3 héten belül már kifejlődnek és eléggé megerősödnek ahhoz, hogy átteleljenek. 70-80 cm-es sortávolságra vetjük, 8-10 kg/ha magot számítva, a vetés mélysége 1-2 cm, utána hengerezés következik. Amennyiben a vetés gyomos vagy a talaj kérges, a növénykék megjelenése előtt kapálni kell.

Kártevői közül a Chaetocnema concinna nevű bolha néhány nap alatt elpusztíthatja a fiatal növényeket, irtására a vetési sorokat beporozzuk. A levelek ormányosa (Phytonomus rumicis) és a terméseket pusztító Rhinonchus pericarpius nevű ormányos ellenük javasolt inszekticidekkel irthatok. A rebarbarán élősködik a Puccinid phragmitis nevű rozsdagomba, de nagyobb károkat okoz a Phytophtora cactorum var. rhei. A kártétel megelőzése miatt fontosak a gondos talajművelési munkálatok.

Tavasztól őszig kapálással tisztán tartjuk a vetést. Az első évben a kapálás mélysége ne haladja meg a 4-6 cm-t. Ha soronként a növények túl sűrűn fejlődtek, a második kapálásnál ritkítandók 30-40 cm-es távolság elérésére. A következő évben kora tavasszal a vetést megtisztítjuk a száraz növényi részektől, műtrágyát szórhatunk szét és 6-8 cm-es mélységig megkapáljuk. Minden száraz növényi részt elégetünk, valamint a még kifejlődésük előtt levágott virágzó szárakat is.

A gyökérzet gyűjtését nálunk a 3-4 éves növényeknél kezdjük meg. A hektárhozam 4600-6000 kg/ha friss gyökér. A begyűjtést októberben (esetleg májusban) végzik kormánylemez nélküli ekével a sorok mentén, kb. 40 cm-es mélységben. A földfeletti részek eltávolítása után a gyökereket megmossuk, meghámozzuk, ha szükséges, hosszában kettéhasítjuk, 10-15 cm-es darabokra vágjuk, vastagságuk azonban ne haladja meg a 3 cm-t. Előbb jól szellőzött helyiségben kell szikkasztani, majd 50-60 °C-os hőmérsékleten szárítjuk. Vászonzsákokba csomagoljuk, és száraz helyen tároljuk. A száradási arány 4:1.

Magnyerés céljából kisebb területen a virágzó szárakat hagyjuk meg. Veszteségek elkerülése végett még a teljes beérés előtt levágjuk a szárakat, száradni hagyjuk, majd a magvakat lerázzuk. Vetőmagot évenként kell biztosítani, gyorsan elveszíti csírázóképességét. A magnyerésre szánt parcellákat 10-12 évig lehet fenntartani (Ázsiában a növények 30 évnél is tovább élnek).