Szappanfű

Latinnév: Saponaria officinalls L.
Családnév: Szegfűfélék családja (Caryophyllaceae)

Saponaria officinalls L.

Évelő növény hengeres, 1-2 cm vastag, vízszintesen kúszó gyökértörzzsel, mely nagyszámú tarackot és gyökeret fejleszt. A földbeli részeket vöröses para fedi, a gyökereket a csomók hiánya alapján különböztetjük meg a gyökértörzstől és a tarackoktól. A földfeletti szárak 60-80 cm-esek, kevéssé elágazóak, csomóik duzzadtak. A levelek átellenesek, hosszúkás-kerülékesek, háromerűek. A virágok a szár csúcsa felé tömörülnek, kellemes illatúak, különösen estefelé. Öt sziromlevelük szabad, fehér vagy rózsaszínű, esetleg lilás árnyalattal. Júniustól szeptemberig virágzik. A toktermés hossza megegyezik a maradandó csészéjével, amelynek belsejében képződik.

A növény részei vízzel rázva habot képeznek.

Eurázsiái faj, nálunk patakok és folyók mellékén terem, főképpen üledékes, hordalékos, sok homokot tartalmazó talajon, de megtalálható utak és kerítések mellett is. Dísznövényként inkább teltvirágú változatait termesztik.

Hatóanyagai és felhasználása

A szappanfű tarackjait és gyökereit a fátyolvirág (Gypsophila paniculatá) gyökereihez hasonlóan használják. A két különböző növénytani eredetű feltüntetésére használt elnevezések: a piros felületű szappangyökér esetében Saponariae rubrae radix (anyanövény: Saponaria officinalis L.), a szürkésbarna felületű fátyolvirág gyökér esetében pedig a Saponariae albae radix. A piros szappangyökér kevesebb szaponint tartalmaz (kb. 5%-ot), de szerkezete hasonlít a fehér szappangyökeréhez, aglikonja a gipszogenin, újabb vizsgálatok szerint a kvillájasav, fő glikozidja pedig a szaponarozid D.

Köptetőként használják a fehér szappangyökérnél leírtakhoz hasonlóan, de kisebb hatóanyag tartalma miatt inkább idős betegeknek szánt gyógyszereket készítenek belőle. Egyszeri adagja 0,5 gramm.

Szaponinjai hasonlítanak a Panamakéreg néven ismert Quillajae cortex hatóanyagaihoz, a dél-amerikai Quillaja saponaria Molina szolgáltatja. Főleg élelmiszeripari adalékként és kozmetikai szerek előállításánál használják. A szaponinok (kb. 10%) a minálunk termő szappanfűben is található kvillájasav glikozidjai. Kísérleti körülmények között csökkentik a kívülről származó (exogen) koleszterin felszívódását, továbbá fokozzák az ellenanyagtermelést.

Termesztése

Noha vadon is előfordul, termesztéssel értékesebb, nagyobb, egyformább gyökereket nyerhetünk. Legmegfelelőbbek a mély, jól szellőzött, üledékes-hordalékos talajok. A talajt 25-30 cm-es mélységig megforgatjuk, felületét gyommentesen és porhanyóan tartjuk.

Késő ősszel vetjük, egyenletes felületű magágyba, hogy az apró magvak jól csírázzanak. A vetőmagszükséglet 8-10 kg/ha, a vetés mélysége 0,5-1 cm, a sortáv 40-50 cm, soronként hengerezünk. Kora tavasszal a talajon képződött kérget még a növénykék megjelenése előtt lazítjuk. Amikor már 4-5 levélpárjuk van, a töveket 10-15 cm-re ritkítjuk. A második évben a növények gyorsabban nőnek, kevésbé áll fenn a gyomosodás veszélye. Létesíthető ún. félkultúra is. Kiválasztunk olyan területet, amelyen a szappanná vadon terem. A gyökerek kitermelésekor a földbeli hajtások egy részét visszadugjuk a talajba. Gyűjtését ősszel végzik, amikor is az érett magvak kiszóródnak, így biztosítva van azok természetes elszaporodása. A szappangyökér kitermelésének és begyűjtésének ez a leggazdaságosabb módja.

A földbeli részek betakarítása a második évben történik, augusztusban. Kormánylemez nélküli ekével haladunk a sorok mentén, 30-35 cm mélyen. A gyökereket, tarackokat ezután villákkal összeszedjük, megmossuk, szikkadni hagyjuk, eltávolítjuk a földfeletti részeket. A vastagabb gyökereket hosszirányban felhasítjuk, majd 5-10 cm-es darabokra vágjuk, esetleg még jobban felaprítjuk és napos vagy szellős helyen árnyékban szárítjuk. Szárítóban a legmegfelelőbb hőmérséklet 40-50 °C. A hozam 6000-8000 kg/ha friss, illetőleg 1500-2000 kg/ha száraz gyökér.