Meténg

Latinnév:
Családnév:

Évelő növény, vékony szárai tövüknél elfásodnak, részben kúszók, 0,5-1 m hosszúak, az ágak felemelkednek, 15-20 cm magasak. A levelek 2-4 cm hosszúak, télizöldek, átellenesek (a szár csúcsán négyesével is képződhetnek), kerülékesek, kopaszok, sötétzöldek, fénylők, bőrneműek. A virágok átmérője 2-3 cm, kék színűek, magánosan fejlődnek a levelek hónaljában, a párta alsó része csöves, felső részét 5 ferde, rombusz alakú cimpa képezi, a párta csavarosán aszimmetrikus. Áprilisban, májusban virágzik, egyes termőhelyeken későbben is. A termés tüsző, igen ritkán képződik.

A dombvidék erdeiben gyakori, helyenként összefüggő szőnyegeket alkot. Dísznövényként is ültetik főleg temetőkben, esetleg a nálunk vadon nem termő, dél-európai, nagyobb termetű Vinca major L. nevű fajt is.

Hasonlít hozzá a pusztai meténg (Vinca herbacea W. et K.) melynek szárai heverők, csak csúcsuk emelkedik felfelé, alsó levelei tojásdadok, a felsők lándzsásak, lényegesen keskenyebbek, mint a kis meténg esetében, élük pedig pillásan szőrözött. A párta cimpái keskenyebbek. A síkság és a dombvidék füves, szárazabb, homokos területein terem, de ritkás erdőkben, azok szélén is.

A vadontermő állományok értékesítésekor a földfeletti részeket (Vincae minoris herba) úgy gyűjtik, hogy a növényeket ne tépjék ki a talajból. Az állományok ritkulása a faj pusztulásához vezethet, mert magvakat rendszerint nem fejleszt és lassú növésű.

Noha vadon még eléggé gyakori, állományaink védelme miatt, a gyógyszeripar szükségletének kielégítésére és hatóanyagban gazdagabb nyersanyag kinyerésére termeszteni kell. Szántóföldi körülmények között nyílt térségeken is termeszthető, de csapadékigényes. Vegetatív úton szaporítják október első felében vagy április elején. A szétültetett sarjak közötti sortávolság 20-25 cm, a tövek közötti 5-8 cm. Erdei talajtípusokon termeszthető (homoktalajok nem felelnek meg), de eredményt csak öntözéssel érhetünk el (évente 4-5-ször 30-40 mm/négyzetméter). A szaporító anyagot a vadontermő állományokból nyerjük, később a termesztett növényeinktől, mindkét esetben lényeges, hogy haladéktalanul a talajba kerüljenek.

Műtrágya igénye nagy. N-100-150 kg/ha, P-70 kg/ha tavasszal.

Hatékony gyomtalanítás csak vegyszerekkel biztosítható. A mélyszántás után vagy tavasszal, a tenyészidőszak megkezdése előtt (a későbbiekben is csak a nyugalmi időszakban) trioxin tartalmú vegyszereket használhatunk. Tarackos évelő gyomok esetében diklór-propionsavas nátriumsót (85%) használunk, foltpermetezésre 50-60 kg/ha-t, a teljes terület gyomtalanítására fele mennyiséget. Az aszat és a szulák kivételével a többéves állományokban a gyomokat kora tavasszal butil-klór-metil-uracil tartalmú vegyszerekkel irthatjuk (4-5 kg/ha). Virágzás után klór-metil-fenoxiecetsavas gyomirtók ajánlhatók (2-3 kg/ha). A gyomok irtására triklór-fenoxi-ecet-sav vagy diklór-fenoxi-ecetsav is alkalmas.

Nagyszámú kórokozó támadja meg, a sikeres termesztést ezért a hatékony vegyszeres gyomirtás mellett a szisztémás gombaölő szerek használata szabja meg. Mivel gyógyszeripari nyersanyag, a szermaradék gyakorlatilag elhanyagolható veszélyt rejt magában (a hatóanyagot centigrammos adagban használják, tehát a szennyezés alig jöhet számításba, de a gyárat tájékoztassuk a felhasznált gyom- és gombaölőszerekről).

Az ültetvény - kíméletes gyűjtés esetében - 8-10 évig is fenntartható. A begyűjtés ideje szeptember, a lehetőleg előzetesen szecskázott föld feletti részek 50-60 °C-on száríthatok. A hozam 2800-6000 kg/ha nyers, illetőleg 700-1500 kg/ha száraz drog.

Hatása és felhasználásah

Nagyszámú indolvázas alkaloidot tartalmaz, a vadontermő példányok kb. 1%-os mennyiségben, a termesztett növények ennek a kétszeresét is. Fő alkaloidja a vinkamin. Eredetileg vérnyomáscsökkentőként használták napi 5-15 mg-os adagban - a forró égövi Rauwolfia serpentina (L.) Benth. gyökeréből előállított reszerpinhez hasonló hatása miatt, mellyel ellentétben kevesebb melléktünetet okoz - a betegek már a kezelés első két hetében jobban érezték magukat. Vérnyomáscsökkentő hatása azonban gyengének bizonyult, ma csak kiegészítőként jöhet számításba, más gyógyszeranyagokkal társítva.

Fő javallata az agyi vérkeringés javítása, az agyszövet oxigénnel történő ellátásának javítása (az oxigénszükségletet csökkentheti is). Szájon keresztül adagolva (2-3-szor naponta 20-40 mg, majd fenntartó kezelésre 2-3x10 mg) az agyi keringési zavarok és egyes következményeik kezelésére használják (fejfájás, szédülés), továbbá szemfenéki érfal elváltozásokban. Mellékhatásai közül jelezték a szívritmus zavarait, szapora szívverést (tachycardia), esetleg bágyadtságot.

Terheseknek ellenjavallt.

Befecskendezésre szánt steril oldata csepp-infúzióban (izotóniás konyhasó-oldatban, 596-os szőlőcukor oldatban; nem adagolható lúgos kémhatású infúziókban) csak bennfekvő betegek kezelésére javallt, főleg a nem vérzéses eredetű agyi keringési zavarokban, a kezelést azután izomba juttatott injekciókkal folytatják.

A természetes alkaloid szerkezetének módosításával állították elő a részben hatásosabb vinpocetint, melyet azonban félszintézissel nyernek más, természetes alkaloidok átalakítása révén, vagy teljes szintézissel.