Fehér üröm

Latinnév: Artemisia absinthium L.
Családnév: Fészkesvirágzatúak családja

Artemisia absinthium L.

Évelő növény. Gyökértörzséből tőlevélrózsa, rövid meddő szárak és virágzó szárak fejlődnek, utóbbiak fehéresek, 100-150 cm magasak, alsó részükben fásak, felső részük elágazó. A tőlevelek háromszorosan szárnyasak, a sallangok csúcsa tompa; a szárlevelek felfelé haladva egyre egyszerűbbek. Valamennyi levél szőrökkel sűrűn borított, ezüstszürke. A virágok félgömb alakú, bókoló, 3-4 mm átmérőjű fészekvirágzatot képeznek, melyek a főszáron és oldalágain nagy számban képződnek. Júliustól szeptemberig virágzik. Termése kaszat. A növény minden része illatos és keserű ízű. A nagyszámú rokonfaj közül a fekete üröm (Artemisia vulgáris L.), melynek levélszeletei hegyesek, fonákuk ezüstös, színük viszont zöld.

A fehér üröm napos, száraz helyeken gyakori, főleg a dombvidéken, utak mentén, kerítések mellett, emberi települések közelében, köves területeken, helyenként tömegesen.

Termesztése magvetéssel történik kora ősszel vagy tavasszal, 70 cm-es sortávolságra, 0,5 cm-es mélységben. Ugyanazon a helyen legalább 5 éven keresztül termeszthető. Műtrágyázásra N-90, P-50, K-60 kg/hektárt ajánlanak. Terméshozama 3000-4000 kg/ha.

A jobb minőségű drog nem tartalmaz alsó, vastagabb, fás szárrészeket. Ezért a tőleveleket a virágzó szárcsúcsokkal együtt gyűjtik, a szárleveleket lefosztják, a szárakat eldobják (Absinthii herba). A gyűjtést a virágzás kezdetén végzik délben vagy kora délután, napos időben. Árnyékban szárítják vagy kb. 35 °C-on.

A száradási arány 3-5:1. Illóolajat (kb. 0,5%-ot), proazuléneket és egyéb keserűanyagokat (kb. 0,3%-ot) tartalmaz. Keserű ízét jórészt a proazulének és más szeszkviterpénlaktonok okozzák. Vízgőz-desztillációval, főleg enyhén savas közegben, a proazulének kék színű azulénekké alakulnak, jelenlétük miatt az illóolaj zöldes színű.

Aromás, keserűanyag-tartalmú drogként étvágytalanságban (anorexia) használják, felnőtteknél. A forrázatot cukor hozzáadása nélkül a főétkezések előtt félórával kell használni. Kávéskanálnyi aprított drogot adagolunk egy csésze fövő vízhez, tíz perc múlva szűrjük. A teát hidegen, kortyonként kell fogyasztani. Epekiválasztást fokozó (choleretikus) és az epehólyag összehúzódását kiváltó (cholecystokinetikus) hatással is rendelkezik, az epeürítést 3-4-szeresére is növelheti. Előnyösen társítható orbáncfűvel (Hypericum perforatum), gyulladásos folyamatokban cickafarkkóróval (Achillea millefolium). Az ürömnek csak vizes vagy híg (legföljebb 21 °C-os) szesszel készített kivonatai használható. A töményebb szesz a tujont is kivonja, ez fejfájást, átmeneti tudatzavart, érzékcsalódásokat okozhat. E káros, veszélyes hatásokra étvágyjavító (aperitiv), főleg vermut, továbbá ürmös bor és egyéb szeszes italok készítésekor ügyelni kell. A kivonást természetes szesztartalmú borokkal végzik, esetenként ezekhez adagolnak utólag további töményebb szeszt. Alkoholos kivonat készítése, majd annak utólagos hígítása borral, vízzel, lényegesen fokozza a szeszes italok kedvezőtlen hatásait.

A népi gyógyászatban a fehér üröm mellett egyéb rokon fajok is szerepelnek. Ezek közé tartozik a fekete üröm (Artemisia vulgáris L.). A gyomnövényként terjedő, erős illatú egyéves üröm (Artemisia annua L.) fő hatóanyagát, az artemizinint, maláriaellenes szerként vezették be Kínában, más gyógyszerekkel szemben ellenállóvá vált, maláriakórokozókra is hat. A termesztett, istenfa néven ismert Artemisia abrotanum L. illóolaját euka-liptoltartalma miatt használják a gyógyszer- és illatszeriparban.

A bárányüröm (Artemisia pontica L.) felhasználása gyakran szerepel hazai orvosi szövegekben a XVI. századtól kezdve, ma főleg földrészünk déli vidékein használják ürmös szeszipari termékek előállítására. Illóolaja nem tartalmaz tujont.