Őszi kikerics

Latinnév: + Colchicum autumnale L.
Családnév: Liliomfélék családja (Liliaceae; Colchicaceae)

+ Colchicum autumnale L.

Évelő növény, hagymagumója tojásdad vagy körte alakú, 4-5 cm hosszú, kb. 3 cm vastag, a központi gumót sötétbarna, az előző évi levelek alapjaiból hátramaradó részek fedik. A 3-4 földfeletti levél megnyúlt lándzsás, ép, kissé húsos. A levelek között tavasszal vagy a nyár elején jelennek meg a toktermések, melyek még az előző évben képződtek a talajban, a hagymagumók belsejében. A virágok augusztusban, szeptemberben nyílnak, a levelek elszáradása után. Kivételes esetben tavaszi virágnyílás is előfordulhat. A viráglepel alsó, színtelen része csőszerű, 20-30 cm hosszú, csúcsán 6 ibolyás-rózsaszínű lepellevélre tagolódik; a virágban 6 porzó és egy, mélyen a talajban fejlődő magház van. A termés lágy falú barna tok, nagyszámú, kb. 2 mm átmérőjű, pontozott felületű, kezdetben kissé ragadós maggal.

Kaszálókon, nyirkosabb réteken, főleg a domb- és hegyvidéken tömegesen jelenik meg. A legelő, illetve kaszálójavítási munkálatok miatt az őszi kikericsállományok sokfelé csökkenőfélben vannak, ezért szükség lehet termesztésére. Magvetéssel szaporítva angolperjével (Lolium perenne) vegyesen vetik, a második év tavaszán kezd csírázni. A csírázás elhúzódó, a csírázási százalék kicsi, de fokozható azáltal, hogy a magvakat tiokarbamid-oldattal (1%-os) egy napig előkezelik. Az előkezelés történhet káliumhidroxiddal (10%, egy óra hosszat), kénsavval (10%, 10 percig) vagy káliumnitráttal (1%-os oldat, egy napig). A kezelt magvakat egyik esetben sem mossák le vízzel. A magról fejlődött egyedek csak a hatodik tenyészévben virágzanak. Vegetatív úton szaporítva a hagymagumókat 5-10 cm-es mélységben, 50 cm-es sortávra késő ősszel, elvirágzás után ültetik el.

Az őszi kikericshez hasonlítanak egyes sáfrányfajok (Crocus sp.) a nősziromfélék családjából (Jridaceae), melyek tavasszal vagy ősszel virágzanak. A Crocus fajok virágaiban csak 3 porzó található, a bibeszál 3 fejlett bibében folytatódik, a levelek szálasak, a hagymagumó kisebb és hálózatos felületű.

Az őszi kikerics hagymagumóját (Colchici tuber) és magvait (Colchici semerí) értékesítik. A hagymagumó a talajban 20-30 cm-es mélységben fejlődik. A gumókat a virágzás időszakában ássák ki, a helyszínen eltávolítják a barna hagymaleveleket, a gyökereket és a földfeletti részeket, melyeket elásnak vagy elégetnek. A gumót szeletekre vágva szárítják. A magvakat június elején gyűjtik úgy, hogy a majdnem teljesen érett tokterméseket összeszedik, rövid szárítás után a magvak kirázhatok, majd száríthatok. A száradási arány a gumónál 3-5:1, a magvaknál 1,2:1.

Mindkét drog kolchicint tartalmaz, ez alkaloidszerű amid (protoalkaloid), mely a tulajdonképpeni alkaloidoktól eltérően nem lúgos kémhatású, savakkal nem képez sókat. A gumók kolchicin tartalma 0,10-1,20% között ingadozik, a magvaké átlag 0,5%, de elérheti az 1,5%-ot is. További hatóanyag a demekolcin vagy kolchamin, ez főleg a gumókban képződik.

A kolchicin erős hatású anyag, melyet hideg vérű állatoknak és télen alvó emlősöknek adva kevéssé mérgező hatása kifejezetté válik, ha előbbieket meleg helyre viszik, vagy ha utóbbiakat téli álmukból felköltik.

A kolchicint orvosi rendeletre és felügyelet mellett köszvényes rohamok megelőzésére használják. A hajszálerekre hat, a purinanyagcsere zavarát (a húgysav kiválasztását a kisebb ízületekben, különösen a kézfejben) nem befolyásolja. A kolchicin a fehérvérsejtek (leukocyta) falóképességét (phagocytosist) csökkenti, és ezáltal a köszvényes rohamokban végbemenő láncreakciót szakítja meg. A sejtek mikrotubulusaira is hat. A szokásos adagot (0,5 mg) a roham legelején óránként adagolják, ügyelve arra, hogy a napi adag ne haladja meg az 5 mg-ot és hogy a kezelés szakaszos legyen, tehát korlátolt időtartamú. A megelőzés céljából időnként a tünetmentes időszakban is alkalmazzák.

Ellenjavallt terhességben, továbbá szív- és veseelégtelenségben, gyomor-és patkóbélfekélyben. A szervezetben felhalmozódhat (kumulálódhat).

Májcirrhosisban napi egyszeri adagként 1 mg kolchicint javasolnak, öt nap után kétnapos szünetet tartanak, majd a következő hetekben ugyanúgy folytatják a kezelést. Mellékhatásként hasmenés fellépésével számolhatunk, ezért a haszon/kockázat tényező figyelembevételével Bolus adstringenst rendelünk, vagy az Anserinae herba, illetve az Agrimoniae herba főzetének a fogyasztását javasoljuk.

Behcet-szindrómában is jeleztek kedvező eredményeket. Ebben az esetben is figyelembe kell vennünk, hogy a kolchicin a legszűkebb biztonsági sávval rendelkező fitofarmakonok egyike.

A kolchicin befolyásolja a sejtosztódást. Növényeknél gátolja a sejtmagorsó kialakulását, ezért nagyobb kromoszómaszámú, polipeptid sejtek képződéséhez vezet. A növénynemesítésben mesterséges poliploidok nyerésére használják. Az állati és az emberi szervezetben gátolja a sejtmag osztódását, de rosszindulatú daganatok, fehérvérűség kezelésére nem vált be, káros mellékhatásait nem sikerült megelőzni, kivédeni. Jobb eredményeket értek el a demekolcinnal, melyet helyileg bőrrák kezelésére használnak.

Az őszi kikerics egyike a legerősebb hatású növényeinknek. Mérgezések léphetnek fel gyerekeknél olyan tej fogyasztása után, melyet kikericset legelő juhoktól vagy kecskéktől nyertek. A szarvasmarhák nem legelik le, a borjaknál azonban észleltek mérgezést. Tömeges mérgezéseket jeleztek sertéseknél, melyeknek zöld takarmányába kikerics került.

Embernél a mérgezés első tünetei későn lépnek fel: égető érzés a szájban és torokban, szomjúságérzet, nyelési nehézség, majd hányás, később kb. 12 óra múlva görcsös hasmenés. Halálos mérgezés esetében felfelé haladó bénulás, légzésbénulás lép fel. Az orvos megérkezéséig elsősegélyként a szabványos intézkedések mellett az áldozatot meleg, száraz borogatással kezelik, előrehaladottabb mérgezésben folyadékpótlásról kell gondoskodni.