Tövises iglice

Latinnév: Ononis spinosa L.
Családnév: Hüvelyesek családja (Leguminosae, Fabaceae)

Ononis spinosa L.

Félcserje, szárainak alsó része elfásodik és áttelel. Gyökértörzsének folytatásában 20-30 cm hosszú, 1-2 cm vastag, elfásodó, szürkés vagy szürkésbarna gyökerek képződnek. Szára elágazó, hossza elérheti a 70 cm-t, majdnem mindig tövises, szőrös és enyvesen mirigyes. Az alsó levelek három levélkéből összetettek, alapjuk pálhás, a felsők egyszerűek. A pillangós virágok rózsaszínűek, kb. 2 cm hosszúak, a felsőbb levelek hónaljában egyenként fejlődnek. Júniusban, júliusban virágzik. A termés tojásdad, mirigyes hüvely, 1-2 maggal.

Nálunk főleg legelőkön, kaszálókon, cserjés helyeken, homokos területeken, főleg folyóvizek mentén terem.

Az Ononis hircina Jacq. (syn.: O. arvensis L.), melynek szárán nincsenek tövisek vagy ezek lágyak, virágai kettesével képződnek a levelek hónaljában (nedvesebb helyeken, réteken, legelőkön fordul elő); az Ononis spinosissima Simk. virágos ágain nincsenek tövisek, a virágok kisebbek és az ágak csúcsa felé tömörülnek, a szárak körös-körül szőrözöttek vagy csak két vonal mentén (var. semihircina Simk.); az O. pseudohircina Simk. valószínűleg keverékfaj, mely az O. arvensis és O. spinosa között jött létre. Gyógynövényként valamennyi faj használható.

A gyökereket (Ononidis radix) gyors mosás után azonnal feldarabolják, és azután szárítják 25-30 °C-on. 3 kg nyers gyökérből 1 kg száraz termék nyerhető. Kevés (0,02-0,1%) illékony vegyület (transzanetol, karvon) mellett szaponinokat tartalmaz (a négygyűrűs triterpénvázas onocerin glikozidjait, kb. 0,2%-os mennyiségben), továbbá izoflavonoidokat (az ononint, a formetin glukozidját és a trifolirizint, az inermin glikozidját).

Vizelethajtó (diuretikus) hatású, ez a forrázatnál kifejezettebb, mert főzés során az illékony anyagok eltűnnek. 2 kávéskanálnyi aprított gyökeret egy csésze vízzel leforráznak, fél óra múlva szűrik, az adag aznap megismételhető. Néhány napi kezelés után egyhetes szünetet tartanak. Társítható a varjúmák (Hibiscus trionuni) földfeletti részeivel, a boróka (Juniperus communis) álterméseivel, a kukorica (Zea mays) bibeszálaival, továbbá "cseresznyeszárral" (a Cerasus avium terméseinek kocsányával), utóbbi termékből előbb főzetet készítenek, majd ezzel forrázzák le a tövises iglic gyökerét. Hasonló a készítési mód akkor is, ha vesekőbetegek kezelésére társítják a mezei zsurló (Equisetum arvense) földfeletti részeivel.