Festőbuzér

Latinnév: Rubia tinctorum L.
Családnév: Galajfélék családja (Rubiaceae) Festőbuzér

Rubia tinctorum L.

A Földközi-tenger térségéből származó faj, melyet a múlt század végéig nálunk is termesztettek fonó- és szövőipari festéknövényként. Évelő. Gyökértörzséből hernyószerűen vastagodott, piros vagy narancsszínű gyökerek fejlődnek. Négyzetes szárán a levelek örvösen helyezkednek el, tüskés élűek. Az apró virágok sárgák. Júniusban, júliusban virágzik. Termései gömbölyűek, feketések.

Jól szellőzött üledékes talajon termeszthető. Közvetlen magvetéssel szaporítható, a 30-35 cm-es mélyszántást követő tavasszal, amikor a napi átlagos hőmérséklet 6-8 °C, 3-4 cm mélyen vetik, a sortáv 50-60 cm, a magszükséglet 15-20 kg/ha. Csak a fiatal növények igényelnek gondozást, később a talaj felületét sűrűn borítja, különleges ápolást nem igényel. A gyökereket csak a második vagy a harmadik év végén gazdaságos kitermelni, mosás után árnyékban száríhatók vagy 40-45 °C-on.

A gyökér (Rubiae tinctorum radix) antrakinonokat tartalmaz, részint szabadon, részint cukrokhoz kötve. A szárítás során az utóbbiak könnyen hidrolizálódnak. Szabad antrakinon az alizarin (dihidroxi-antrakinon) és izomerje, a xantopurpurin, valamint metilétereik, a rubiadin (metil-dihidroxi-antrakinon) a munjisztin (dihidroxi-antrakinon-karbonsav) és a pszeudo-purpurin (trihidroxi-antrakinon-karbonsav). Glikozidok a ruberitrinsav, a rubiadin-primverozid, a galionin. Az aglikonok olajban oldódnak, a glikozidok szeszben.

Készítményei vesekőbetegségben (urolithiasis) használatosak, gátolják vagy legalábbis lassítják növekedésüket, ezáltal ürülésüknek nagyobb a valószínűsége. Elsősorban a foszforsavas mésztartalmú kövek esetében várhatók eredmények, de a sóskasavas mész kristályosodását is gátolja. Kalcium-ionokkal vízben (vizeletben) jobban oldódó komplex vegyületeket képez, csökkenti a vizelet szabad kalcium-ionjainak mennyiségét.

Társítható illóolaj alkotórészeket tartalmazó készítményekkel, melyeket az ánizs (Pimpinella anisurrí) és az édeskömény (Foeniculum vulgaré), valamint a borókából (Juniperus communis) állítanak elő. A gyökerek pora is adagolható napi 3-szor 1 g-os mennyiségben, de meghatározott hatóanyagtartalmú készítményei előnyben részesítendők.

Terheseknél használata ellenjavallt. A kezelés során a vizeletet pirosra színezheti.