Nyugati tuja

Latinnév: Thuja occidentalis L.
Családnév: Ciprusfélék családja (Cupressaceae)

Thuja occidentalis L.

Nálunk díszcserje, amelynek kedvelt oszlopos termetű változata (Malonyai tuja) magasra megnő. A levelek fedelékesen sűrűn a szárra nyomottak, a tobozpikkelyek fásak, a toboz hossza nem haladja meg az 1 cm-t, megnyúlt, a magvak szárnyasak. A keleti tuja vagy életfa (Thuja orientális L., syn. Biota orientális Ehrh.) ágai inkább függőlegesek, szemben a nyugati tujáéival, melyek vízszintesen helyezkednek el. Tobozpikkelyein visszagörbülő szarvacskák vannak, a tobozok szélesebbek, éretlenül hamvas szürkészöldek, a magvakon nincs szárny. Az előbbi faj észak-amerikai, az utóbbi távol-keleti.

A fiatal hajtások (Thujae summitas) főleg az elsőnek említett fajtól származnak. Illóolajában a fő alkotórész az e nemzetségben felfedezett tujon. Tartalmaz még monoterpéneket, továbbá a tujaplicin nevű tropolont. Izgató hatású, görcsöket kiváltó illóolaját ritkán használják. A kivonatok viszont meghatározott kis adagban immunomoduláns hatásúak, ezért az idült, visszatérő légzőszervi fertőzésekben a szervezet ellenállásának fokozására, baktériumok okozta bőrfertőzésekben, influenza (grippe) megelőzésére használatosak. Társítják kasvirággal (Echinacea sp.) és Baptisia tinctoria kivonatokkal.