Csalán

Latinnév: Urtica dioica L.
Családnév: Csalánfélék családja (Urticaceae)

Urtica dioica L.

Szárán, levelein, csalánzó fullánkszőrökkel ellátott évelő növény, levelei átellenesek, tojásdadok vagy lándzsásak, alapjuk szíves, csúcsuk kihegyezett, szélük fűrészelt. Emberi települések közelében, erdőkben, nitrogénben gazdag helyeken fordul elő. A subsp. kioviensis (Rogow.) Buia nevű alfaj szárának alsó része kúszó, kopaszodó, ez ritkább, kíméletre szorul. Hasonló értékű az egyéves aprócsalán (Urtica urens L.) melyet árvacsalánnak is neveznek, de ez a megjelölés az ajakosvirágúak családjába tartozó Lamium fajokra vonatkozik; levelei tojásdadok, rendszerint nem kihegyezettek.

Leveleit (Urticae folium) gyűjtik. Sok A-provitamint és K-vitamint tartalmaznak, de ezek az anyagok vízzel nem vonhatók ki. Az iparban a levélzöld (klorofill) előállításának egyik nyersanyaga. A klorofill ártalmatlan, zsíroldékony festék, melynek - lúgos közegben és rézionok jelenlétében készített - származékai, a klorofillnek, vízben oldódnak. A klorofill és származékai szagtalanító, fertőtlenítő, hámosító készítmények alkotórészei a gyógyszeriparban és a kozmetikai iparban egyaránt. Számításba jöhet magas luteintartalma is (az alfa-karotin dihidroxi-származéka).

Gyakran szerepel a reuma (rheuma) kezelésére szánt külsőleges, de főleg belsőlegesen adagolt szerek összetételében, továbbá köszvényben, a vér húgysavtartalmának (urikaemia) csökkentésére használt készítmények összetételében. A levelekből készített vizes kivonatot (3-4 kávéskanálnyi, kb. 4 grammnyi levélpor 1 csésze vízre, 5 percig főzik, naponta még kétszer ismétlik) köszvényes betegek isszák. A friss növény présnedvéből 4-6 héten keresztül 1 evőkanálnyit fogyasztanak tavaszi vitaminpótlás céljára. A levelek antibiotikus hatásával magyarázható, hogy a népi állatgyógyászatban házi szárnyasok, sertések eledelébe keverik egyes járványos betegségek megelőzésére.

A csalán tavaszi hajtásai, valamint későbbi ágvégei a parajhoz hasonlóan készíthetők el (paréj, Spinacia oleracea L., Chenopodiaceae) és jelentős szerepet tölthetnek be az élelmezésben. Ilyenkor a vízben oldódó (gyógyteák esetében is kivonódó) és a vízben nem oldódó vitaminok is hasznosíthatók.

Jelentős az ásványianyag-, és ezen belül a nyomelem- (oligoelem) bevitel is. Ezt a célt szolgálja az új-zélandi paréj (Tetragonia tetragonoides [Pali.] O. Kuntze) levele is, mely nitrogéntartalmú zsírsavszármazékok glikozidjai által jótékony hatású a fekélybetegség (ulcus ventriculi, u. duodeni) kezelésében (a friss levelekből készített pép alakjában vagy salátaként egyéb levelekkel társítva).

A csalán gyökere (Urticae radix) béta-szitoszterolt és ennek vízben is oldódó glikozidjait tartalmazza. A dülmirigy gyulladásaiban (prostatitis), jóindulatú hámdaganataiban, megnagyobbodásában, túltengésben (prostata hypertrophia, hyperplasia prostatae) számolnak be jó eredményekről a folyamat első és második szakaszában, a műtéti beavatkozás késleltetésére, elkerülésére, annak ellenjavallatakor.

A hatóanyagban kifejezett adag (napi 3-szor 10 mg zsíroldékony szitoszterin vagy annak megfelelő mennyiségű glikozidja) túllépésekor is jótékony hatású, mert csökkenti a vérszérum koleszterin szintjét, gátolja azok élelmiszerekből való felszívódását. A gyógyszeranyagként forgalmazott béta-szitoszterin adagja ilyenkor napi néhány gramm.