Cseresznyefa

Latinnév: Cerasus avium L.
Családnév: Rózsafélék családja (Rosaceaé)

Cerasus avium L.

Gyümölcsfa. A cseresznyefa nálunk vadon is terem, a meggyel együtt sok változatát termesztik. Gyógyászati szempontból a legértékesebb a korai fekete cseresznye, a Bigarreau Dönissen és a besztercei cseresznyefajta, valamint a spanyol és mokánymeggy.

A termések kocsányait (Cerasorum stipites vagy Cerasi stipes) értékesítik. Fő hatóanyagaik flavonoidok (dihidrovogonin, főleg a cseresznye kocsányaiban, továbbá genisztein, naringenin, kvercetin, procianidinek mindkét faj esetében); emellett számottevő mennyiségű káliumsót is tartalmaznak. Ami a procianidineket illeti, mennyiségük a meggy kocsányaiban nagyobb (átlagosan 4,2%, cianidinkloridban kifejezve), mint a cseresznyéjében (3,0%). A drog procianidintartalma az érett termések színével arányos: A C. avium cultivar. A "Dönissen" sárga gyümölcsű és alacsony procianidintartalmú (1,4%), a C. vulgáris cultivar. A "Black Morello" terméshúsa majdnem fekete, procianidintartalma magas (6,0%).

Enyhe vizelethajtó tea készíthető az alábbi módon: 10 g "cseresznyeszárat." 1 liter vízzel főznek 15 percig, kihűléskor szűrik, a folyadék térfogatát felforralt vízzel 1 literre kiegészítik, ezt a mennyiséget egy nap leforgása alatt fogyasztják el, másfél-két csészényit lehetőleg reggel, éhgyomorra, a többit napközben. Főleg vesekőképződésre hajlamos betegek használhatják hónapokon keresztül, csupán a folyadékmennyiséget kell esetenként emelni vagy csökkenteni. Más, vizelethajtó (diuretikus) növényekkel is társítható, például varjúmákkal (Hibiscus trionum). Húgyhólyaghurutban (cystitis), vesemedencegyulladásban (pielitis) is javallják kiegészítő kezelésként.

Flavonoidokat tartalmazó készítményei kedvezően befolyásolják a vérszérum koleszterintartalmát, védik a verőerek (artériák) falát magas vérnyomásos betegeknél, csökkentik a hajszálerek (capillarisok) kórosan fokozott törékenységét (fragilitását) és áteresztőképességét (permeabilitását).