Édeskömény

Foeniculum vulgare

A Földközi-tenger mellékéről származó növényt termesztik Európában, Indiában, Japánban, Amerikában. Illóolaját zúzott magvainak lepárlása útján nyerik.

HATÁSAI:

Étvágyjavító. Emésztést serkentő. Görcsoldó. Szélhajtó. Nyálkaoldó. Vizelethajtó. Tejszaporító. Antiszeptikus, fertőtlenítő. Működésszabályozó.

HASZNÁLATA:

Belsőleg:
Étvágytalanság, bélrenyheség, gyomor- és bélpuffadás, gyomor- és bélgörcs, nehéz légzés, veseelégtelenség, vesekő, köszvény, szabálytalan menstruáció és elégtelen mennyiségű anyatej-kiválasztás esetén.

Külsőleg:
Torokgyulladáskor teában mézzel oldva (egy csésze - három csepp) öblögetőként. Szemgyulladásnál kamillateába két-három cseppet, borogatással. Feldagadt mell lelohasztására szintén borogatás formájában alkalmazzuk. Véraláfutások oszlatására kiváló. Szájvizek és fogkrémek nélkülözhetetlen alkotóeleme.

MEGJEGYZÉSEK:

Egykor Indiában és Kínában az édeskömény illóolaját a kígyómarás és a skorpiócsípés ellenmérgeként tar tották számon.

VIGYÁZAT!

Az édeskömény illóolajának alkalmazása a gyerekek nél hatéves korig és az epilepsziásoknál tilos! Nagy dózisban súlyos görcsöket okoz! Állatoknál az illóolaj félelmi állapotot idéz elő.