Illóolajok

Az illóolaj egy adott növény vagy növényi rész vízgőzzel lepárolható, illékony vegyületeinek összessége. Ebből adódik, hogy az illóolaj nem egységes anyag, hanem elegy.

E legelsőként előállított hatóanyagok nem kémiai módszerekkel, hanem egyszerű fizikai művelettel, lepárlással (desztillálás) kinyerhetők.

Vízzel együtt főzött növényi részekből nyerik a terpentinolajat és a rózsaolajat (vízdesztillálással), a gyógyászatban használt illóolajak többségét viszont vízgőzdesztillálással állítják elő.

Az illóolajok jellemző alkotórészei a 10 szénatomot tartalmazó monoter-pének és a 15 szénatomos szeszkviterpének.

Az alapvegyületek szénhidrogének, de rendszerint hatásosabbak az oxigént is tartalmazó terpénketonok, -aldehidek, -alkoholok, valamint utóbbiak savakkal képzett észterei, továbbá a belső oxidok és peroxidok. A magasabb molekulatömegű, több mint 15 szénatomot tartalmazó terpének (diterpének, triterpének) nem illékonyak, az illóolajok összetételében nem vesznek részt.

Terpének mellett az illóolajokban nem terpén jellegű, tehát 10 szénatomnál kevesebbet vagy valamivel többet tartalmazó vegyületek is találhatók, nagy részük fenilpropán-származék.

Noha vízben nem oldódnak (ezért nevezik őket olajoknak), egyes alkotórészeik, főleg az oxigént is tartalmazók, az előállítás (vízgőzdesztillálás) során a vizes fázisban maradnak. A vízben bizonyos mértékben oldódó vegyületek miatt az illóolajos növényekből készült gyógyteánál észlelhető a jellemző illatuk. Ez az oka annak is, hogy "aromás vizek" (Aqua aromatica) készíthetők belőlük.

Gyógyászati jelentőségükkel a következő fejezet (Aromaterápia) keretében foglalkozunk.