Balzsamok és gyanták

A balzsamok és gyanták különböző összetételű, vízben nem oldódó vegyületek gyűjtőneve. A balzsamok általában sűrűn folyó anyagok, külső beavatkozás nélkül is termelődnek a növényben.

Kitermelésükre bemetszéseket végeznek például a különböző fenyőfélék törzsébe. A balzsamok más része kóros váladék, például egyes fák kérgének eltávolítása majd maró anyaggal vagy hővel történő kezelésének hatására indul meg. (Myroxylon balsamum L. [L.] Harms). így nyerik a perubalzsamot (Balsamum Peruvianum). Hasonló módszerrel, de csak bemetszésekkel termelik ki az előbbi faj egyik változatából a tolubalzsamot (Balsamum Tolutanum). Az utóbbi két balzsam legértékesebb hatóanyagai gyűrűs észterek. A perubalzsam antiszeptikus tulajdonsága mellett fokozza a szövetek újraképződését. A tolubalzsamból készített szirup (Sirupus Balsami tolutanf) légúti fertőtlenítő és köptetőszer.

A gyanták szilárd halmazállapotúak, rendszerint szesszel vonhatók ki egyes növényi részekből, majd vízzel hígítva kicsaphatok. Összetételükben fenilpropán/származékok (lignánok) ezért dohányzók elvonókúrájában használható. A hóvirág fajok (Galanthus sp.) galantamin nevű alkaloidját izomgyengeségben, izomsorvadásos állapotokban lehet alkalmazni. A sárga tülökpipacs (Glaucium flavurri) alkaloidjai epebajokra előírt gyógyszerek készítésére szolgálnak.

A legfontosabb gyógyszertani csoportokat a múlt századtól kezdve alkaloidok vizsgálata során írták le.

A természetes alkaloidokból a gyógyszeripar olyan sókat vagy félszintetikus származékokat is előállít, melyek értékesebbek, mint a növényi kivonat vagy az alkaloidok elegye, így például az anyarozsból (Claviceps purpurea) készült kivonatok csak nőgyógyászati vérzések csökkentésére használhatók, kisebb mértékben szimpatolitikus hatásuk miatt is, viszont a bromo-alfa-ergok-riptin a prolaktin működését gátolja és ezért a gyermekágyi emlőgyulladás (mastitis puerperalis) és a kórosan magas prolaktinszint okozta, havivérzések előtti fájdalmak megelőzésére rendelik. nek be, nélkülözhetetlenek egyes életfolyamatok lezajlásához, ezért elégtelen bevitel esetében hiánybetegségek léphetnek fel. Az élelmiszerekkel jutnak a szervezetbe, egy részüket a bélflóra is termeli (a B-vitaminok csoportjába tartozókat).

A legtöbb gyógynövény vitamintartalmát azért sem tekinthetjük hatóanyagnak, mert a drogból sokkal kisebb mennyiséget adagolunk, mint amennyit élelmiszerekből elfogyasztunk, ezért nem a különböző növényfajok részeinek százalékban kifejezett vitamintartalmát kell szem előtt tartani, hanem a szervezetbe juttatott összmennyiséget. A szervezetünknek C-vitaminból van a legtöbbre szüksége. A C-vitamin nem halmozódik fel, ezért rendszeres bevitele fontosabb, mint az ideig-óráig felhalmozódó, zsírokban oldódó vitaminoké. A fűszerpaprika sok C-vitamint tartalmaz, a burgonyagumó viszonylag keveset; előbbiből viszont elhanyagolhatóan kevés az elfogyasztható összmennyiség az utóbbihoz viszonyítva.