Lektinek

A lektinek (fitohemagglutininek) olyan fehérjék vagy fehérjeszármazékok (glikoproteidek), melyek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy cukrokat megkötnek.

Ez a képességük vonatkozik szabad cukormolekulákra, de a kötés létrejön az összetett, nagyobb molekulatömegű poliszacharidok szerkezetében található cukormaradékokkal is. E sajátságuk következtében kapcsolódnak a sejthártya szerkezetében található glikoproteidekhez, jelentős részük agglutinálja a vörösvértesteket, gyakran van mitogén hatásuk, serkentik a nyiroksejtek (limfociták) osztódását, gyorsítják kifejlődésüket. Kötődésük cukrokhoz lehet fajlagos, így például a bab (Phaseolus vulgaris) lektinje (PHA = fitohemagglutinin) a béta-D-piranozil-galaktózhoz kapcsolódik, az idegenföldi, nálunk üvegházban termeszthető Canavalia ensiformis lektinje (Con A) az alfa-D-mannózhoz vagy nem fajlagos, ilyen a búza (Triticum aestivum) csírájának lektinje (WGA), mely különböző szerkezetű mono- és oligoszacharidokkal reagál.

A lektineken kívül egyes ellenanyagoknak és enzimeknek is van cukrokat megkötő képességük, mindhárom csoportba tartozó fehérjék, illetve fehérjeszármazékok gyűjtőneve: affinitin.

A lektinek megtalálhatók az egész élővilágban. A magasabb rendű növények között igen elterjedtek a hüvelyesek családjában (Fabaceae, Leguminosae). Hőérzékeny anyagok, főzés során elbomlanak. Különböző növényi részek mérgező anyagai, melyeket régebben toxalbuminoknak neveztek. Ilyenek találhatók a nyers bab, borsó, szója, lencse, földimogyoró magvaiban, továbbá a ricinus (Ricinus communis) magvaiban, az alkör-mös (Phytolacca americana) gyökereiben, leveleiben.

Az izolált lektineket használják a vércsoportok meghatározására. A limabab (Phaseolus lunatus) magvaiból előállított Iektin az A vércsoport kimutatására szolgál, a nálunk szintén termeszthető Lotus tetragonolobus viszont a 0 vércsoport esetében hat fajlagosan, az idegenföldi Bandeira simplicifolia lektinjével a B vércsoportot lehet azonosítani. A könnyen termeszthető Dolichos biflorus lektinjeinek segítségével megkülönböztethető az A1 csoport az A2-től.

A lektinek jelentős szerepet játszanak az immunológiai, onkológiai, szövettani vizsgálatokban. A növénykémiai kutatások ütemére jellemző, hogy az utóbbi 20-25 évben több növényi anyagot állítottak elő és tisztázták szerkezetét, mint amennyit a megelőző, közel két évszázadban ismertek.