Szénhidrátok

A szénhidrátok a fotoszintézis első termékei közé tartoznak, molekulájukban szén- és hidrogénatomokon kívül oxigén található, mégpedig több alkoholos hidroxilcsoport mellett egy keton- vagy aldehidcsoport is.

A cukrokhoz hasonlítanak a többértékű nyílt vagy zárt láncú alkoholok (ezek molekulájában nincs karbonilcsoport). Ketóz a gyümölcscukor (fruktóz vagy levulóz), aldóz a szőlőcukor (glukóz vagy dextróz). Mindkettő fontos, energiát szolgáltató tápanyag, illetve tápszer. A glukóz 20-40%-os steril oldata gyűjtőérbe fecskendezve gátolja a tüdő- és agyvizenyő kialakulását, javallják szívgyengeségben (idősebb korban a koszorúérben vérrögképződést okozhat!), májbetegségekben, egyes mérgezésekben; mesterséges táplálásra hígított (5,5%-os) oldatát alkalmazzák. A fruktóz is jó kalóriaforrás, lebontásához inzulin nem szükséges, cukorbetegeknek is adható.

Az egyszerű cukrokat monoszacharidoknak nevezzük, a két vagy három cukormaradékból felépülőket di-, tri-szacharidoknak (gyűjtőnevük: oligo-szacharidok). Akárcsak az egyszerű cukrok, előfordulhatnak más természetű vegyületekhez kapcsolódva (glikozidok). A nagyobb molekulájú poliszacharidok vagy ugyanolyan cukormaradékból, vagy különböző cukrokból épülnek fel. Szőlőcukor alkotja a keményítőt (Amylum), mely a növényvilág legelterjedtebb tartalék tápanyaga, iparilag a búza és a kukorica szemterméséből állítják elő kb. 7096-os hozammal, vagy a burgonya gumóiból kb. 20%-os hozammal. Gyógyszerészeti segédanyag, de legfontosabb szerepe a steril oldatok nyerésére is alkalmas glukóz előállításában van. A gyümülcscukor-maradékokból felépülő inulin nevű polifruktozán jelenléte a fészkes virágzatúakra jellemző, a fruktóz gyógyszeripari előállításának kiindulóanyaga; sok inulint tartalmaz a csicsóka (Helianthus tuberosus) gumója.

? A dextrinek a keményítő részleges lebontásának, az eredeti hosszúságú és részben elágazó molekulák feldarabolódásának termékei. A ciklodextrinek az igen finom eloszlású hatóanyagok körül olyan burkot képeznek, mely védelmet nyújt külső tényezőkkel (az oxidációval) szemben, ugyanakkor könnyíti egyes gyógyszerek adagolását. Amennyiben például folyadék képezi a ciklodextrin-molekulákban lévő zárványt, szilárd halmazállapotú porként kezelhető, de vízbe téve folyadékként adagolható.

Különböző baktériumok - főleg a Leuconostoc mesenteroides - répacukorból nagymolekulájú dextránokat építenek fel, melyek kellő tisztítás és molekulájuk mérete szerint szétválasztva plazmapótszerként használhatók intravénásán, amikor a vér mennyiségének csökkenése miatt keringési elégtelenség alakul ki, ugyanakkor javítják a szervek vérellátását és gátolják a vörösvértestek összecsapzó-dását (aggregációját) vérrögök, trombusok képződését.

? A nyalkák hideg vízzel érintkezve azonnal megduzzadnak, könnyen kivonódnak, sűrű oldatot képeznek, amiből szesszel kicsapódnak. Egy részük uronsavakat is tartalmaz; ezek - hidrolízistermékeik szempontjából - hasonlítanak a mézgákhoz és a pekti-nekhez. Más részük csak cukrokból épül fel, ilyenkor az alkoholos csoportokat gyakran köti le kénsavmaradék. Felhasználásuk attól függ, hidrolízist szenvednek-e az emésztőrendszerben vagy sem. Amelyek igen (például a zilizgyökér és levele - Althaeae radix et folium), ingerhatást távol tartó szerek légúti hurutoknál, a heveny szakaszban; amelyek nem (például a bolhafű magja - Psylii semen, a lenmag - Lini semen, a mustármag - Brassi-cae semen) ti székrekedés ellen hatnak.

Egyes tengeri vörösmoszatokból előállított, nem poliuronid természetű nyálkát tartalmazó gyógyszerek gyomor- és patkóbélfekély kezelésére alkalmas bevonószerek, emellett a gyomornedv fehérjét bontó enzimjének, a pepszinnek az aktivitását is csökkentik (antipeptikus hatás). Egyes nyalkák gyulladáscsökkentő hatásúak. Könnyen hozzáférhető, sok nyálkát tartalmazó drog a birsalma (Cydonia vulgaris, syn.: C. oblonga) magva, termését viszont pektin nyerésére használják. A nyálkát tartalmazó növények kivonatai ízfedő tulajdonságúak, gyógyteák használatakor ugyanakkor számítani kell arra, hogy lassítják vagy csökkentik más hatóanyagok felszívódását.

Egyes barnamoszatok (Laminaria sp., Macrocystis sp., Cystoseira sp., utóbbiak egyik faja a Fekete-tengerben él) telepeiből állítják elő az algin-savakat. Az alginsavak poliuronid jellegű nyalkák, ha savgyökeik szabadon maradnak, duzzasztó és tapasztó anyagok, melyek elősegítik a tabletták szétesését a gyomorban. Nátriumsóik zsírmentes, lemosható kenőcsök, kozmetikai krémek, továbbá helyi vérzéscsillapítók előállítására használhatók; a vízben nem oldódó mészsókból sebészeti kötszer készül, amely lassan felszívódik, és minden későbbi károsító következmény nélkül a szervezetben hagyható.

? A pektinek a sejtfal felépítésében vesznek részt, a cellulózt tapasztó, ragasztó anyagok. Főzéssel vonhatók csak ki a növényekből. Különböző 5-és 6-szénatomú cukrokból épülnek fel (pentózokból és hexozókból), uronsa-vak is találhatók szerkezetükben, tulajdonságaik nagymértékben attól függnek, karboxil- és hidroxilgyökeik milyen arányban szabadok, illetve milyen mértékben képeznek sókat, észtereket, étereket. A szentjánoskenyér (Ceratonia siliqua) terméséből hasmenéses csecsemőknek ajánlott gyógyszereket, illetve tápszereket készítenek. Az alma (Malus domestica) és a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) termések pektinjeinek hasmenés elleni hatását az antiszeptikus polifenolok jelenléte egészíti ki.

? A mézgák rendszerint kóros folyamatok során képződnek főleg a rózsafélék és a hüvelyesek családjába tartozó egyes növények fájában. Eltérően a nyalkáktól, hideg vízben lassan duzzadnak, sűrűn folyó oldataik pedig ragadósak. A gyógyszerészetben használatos arabmézga (Gummi arabicum) és tragantmézga (Tragacantha) külföldi eredetűek, ezért megpróbálták helyettesíteni ezeket a cseresznyefa (Cerasus aviutri) törzséből kifolyó mézgával {Gummi cerasi).