Flavonoidok

A flavonoidok vízben többé-kevésbé oldódó fenilkromon- vagy fenilkro-mánvázas festékek.

A sárga flavonoidok fenil-benzo-piránvázas vegyületek, melyek egymástól hidroxilcso-portjaik számától és helyzetétől függően különböztethetők meg: egy részüknél a pirongyűrűben van kettős kötés, más részükben nincs. Jellegük attól is függ, hogy ezen gyűrűn van-e alkoholos hidroxil vagy nincs; a többi hidroxilcsoport fenolos jellegű. Előfordulnak szabadon is, glikozidikus kötésben is, gyakran ugyanannak a szervnek az összetételében mindkét formában. Ezek a szűkebb értelemben vett flavonoidok.

? Az antocianinek fenil-benzo-alfa-piránvázas szerkezetű vegyületek, a szűkebb értelemben vett flavonoidoktól tehát abban különböznek, hogy oxigén heteroatomos gyűrűjükön nincs karbonilcsoport. A közeg kémhatásától függően pirosak (savas közegben), lilák (semleges sejtnedvben) vagy kékek (7-nél nagyobb pH-értékek esetében). A kémhatás a sejtek öregedése során is változhat; például az orvosi tüdőfű {Pulmonaria officinalis) bimbói pirosak, a kinyílt virágok ibolyaszínűek, az elvirágzás felé viszont már kékek. Az antocianinek okozta színt befolyásolja a vegyület töménysége a sejtnedvben, a jelen lévő két és három vegyértékű kationok, melyekkel komplex vegyületeket képezhetnek, továbbá a sejtnedvben vagy más sejtekben található egyes festékek. Csak glikozidikus kötésben fordulnak elő.

? A proantocianidinek színtelenek, de savakkal főzve a megfelelő antocianidinekké alakulnak és megpirosodnak. Az egyszerű proantocianidineket nevezik leukoantocianidineknek is. A di-, tri- és tetramérek szolvolízistermékei között antocianidinek mellett gyakran katechinek is találhatók.

A több monomerből szén-szén kötéssel létrejövő képviselőik a cserzőanyagok csoportjába sorolhatók.

Jelenleg kb. 2000 flavonoidot ismerünk, 6-szor többet, mint 25 évvel ezelőtt.

Az eredetileg citromból (Citrus sp.) kivont és citrinnek nevezett sárga festékről - melyről kiderült, hogy több vegyület elegye - megállapították, hogy P-vitamin hatású, majd a sárga mellett több kék-piros és színtelen képviselőnél észlelték ugyanezt a tulajdonságokat. A biológiailag hatásos flavonoidok, az úgynevezett bioflavonoidok kiegészítik a C-vitamin hatását, mivel csökkentik a hajszálerek kóros törékenységét (fragilitását) és helyreállítják áteresztőképességüket (permeabilitásukat). Különböző képviselőiknél 30-nál többféle hatást írtak le. Kismértékben csökkentik a magas vérnyomást, kedvezően hatnak a verőerek falára, gátolják az elmeszesedésüket, csökkentik a visszérgyulladást, a pangást és a kísérő tüneteket. Mindegyiket rutinból állítják elő, mely a japán akác (Sophora japonica) bimbóinak fő hatóanyaga. A fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) mirtillin gyűjtőnéven kivont, delfinidin származékokat tartalmazó antocianinjeinek hasonló a hatásuk.

Flavonoidszármazékok a máriatövis (Silybum marianurri) terméseinek vízben oldhatatlan flavonoidjai, melyek a dihidrorutin koniferilalkohollal képzett vegyületei. Eredetileg egységes anyagként írták le őket, szilimarin néven. Májvédő hatásuk van, akárcsak a színtelen katechinek egy részének.

Emellett enyhe vizelethajtók, ezért több gyógynövényben hatóanyagnak tekinthetők. A kromongyűrű görcsoldó hatásáról ismert.