Alma

A rózsafélék családjába tartozó alma (Malus sylvestris var. domestica) története egyidős az emberével: a paradicsomi tiltott gyümölccsel kezdődik

Parisnak a trójai háborút kirobbantó ítéletével folytatódik, de legalább ennyit emlegetjük Newton almáját is. Arról, hogy hazánkban is őshonos növényről van szó, az Erdély földjén termő több száz almafajta tanúskodik. Itthon az államilag minősített 39 fajta közül válogathatunk, amelyek közül újabban az Idared, a Golden reiders és a Gala fajták a legkeresettebbek. A nyári fajták már júliustól kínálják termésüket, a téli tárolásra is alkalmas fajtákat pedig, amelyek október végéig szedhetők, akár az új alma megjelenéséig fogyaszthatjuk.

Az alma beltartalmi értékét a szerves savak, az emészthető rost, 100 g-onkénti 10-30 mg C-vitamin-, valamin A-, D- és E-vitamin-tartalma adja. Frissen fogyasztva, aszalva, lének, almaecet, -bor vagy -pálinka formájában fogyasztva változatosan szolgálja egészségünket. Szépségápolás céljára is elsősorban a fogyasztása ajánlott, bőrviszketés esetén például napi 2-4 alma már hatásos lehet. Használhatjuk ezenkívül természetes bőrhámlasztóként: egy szelet almát körkörös mozdulatokkal az arcbőrbe dörzsölünk. Az almából hetente egyszer-kétszer készített arcpakolás elmulasztja a kisebb bőrgyulladásokat.

Egy lereszelt almához keverjünk egy-egy evőkanál tejszínt - zsíros bőr esetén joghurtot - és a mézet, s ezt a pépet kenjük fel az arcunkra. Almaecetből szintén készíthetünk arcpakolást tojássárgája, avokádó és olívaolaj hozzáadásával. A hajnak jó tartást és szép fényt ad, ha öblítésre egy rész almaecet és három rész víz keverékét használjuk.