Naspolya

A rózsafélék családjába naspolya (Mespilus germanica) őshazája Dél-Európától Turkesztánig terjed.

Hozzánk a római légiók révén jutott el, de termesztéséről elsőként csak Lippai János számol be Posoni kertjében, ahol alacsony, galagonyához hasonló fának írja le. A kissé nyirkos, jó minőségű talajokat kedveli, s árnyékos helyen is megél. Későn virágzik, mint a birs, ezért a késel fagyok nem veszélyeztetik.

Nagy, fehér virágait egyenként, a hajtások végén hozza. Szép lombja, virága a kert árnyékosabb részét díszítheti, s galagonyára oltva kis, cserepes fácskái is nevelhetünk belőle. Magjainak legtöbbször csak a külső héja fejlődik ki, szaporítása ezért szemzéssel történik.

A gyümölcsöt ősszel, dércsípte állapotában szedjük, s szalmában vagy ládában tárolva érik puhára több hét múlva. Általában nyersen fogyasztjuk, de magas pektintartalma miatt alkalmas lekvárnak is. 2 kg érett naspolyát jól megmosunk, és a csumájával együtt, héjastul lábosba tesszük. Jól összenyomkodjuk, és 4 dl vízzel felöntve, szétesésig főzzük. Szitán átnyomkodjuk, a levével együtt egy másik edénybe tesszük, 60 dkg kristálycukrot rászórunk, és kevergetve besűrítjük.